László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)

A. Szabó László - Csicsay Alajos: A Katedra Társaság

A Katedra Társaság 221 Stredl Terézia: Gyermekkori neurózis Korreferátum: Horváth Géza Csicsay Alajos: A gyermek kiszolgáltatott­sága, mint az egyik gátló tényező Korreferátum: Iványi Éva Deák László: Az osztályozás relativizmusa és a tanfelügyelet Korreferátum: Horváth Géza Csicsay Károly: A magyar nyelv és iroda­lom tanításának helyzete és színvonala középis­koláinkban Korreferátum: Nagy Adorján Szabómihály Gizella: A kétnyelvű iskolai iratok magyar szövegével és a szlovákiai ma­gyar oktatás terminológiájával kapcsolatos problémákról Korreferátum: Zirig Árpád L. Erdélyi Margit: A pedagógus személyisé­ge Korreferátumok: Stredl Terézia, Belucz Szilvia Stredl Terézia: Sikanéria - a gyermekkori zaklatásról Korreferátumok: Bartalos Aranka, Németh Margit, Forró Szilvia Stredl Terézia: Nyitott iskola Gyógypedagógia a nemzetiségi oktatásban Korreferátumok: Forró Zsuzsa, Szenczi Edit Kovács Zsuzsanna: A zenei nevelés és a te­hetséggondozás Korreferátum: Horváth Géza Vajda Barnabás: Katedra 1994-2003 (A tíz éves folyóirat elemzése, amelynek csak rövid összefoglalása került bele a kötetbe.) A Katedra Társaság kezdetben havonta ülé­sezett, később kéthavonta, majd negyedéven­ként. Első évben az iskolarendszer átszervezé­se, a pedagógiai programok megfogalmazására való ösztönzés, valamint a szakmai önszerve­ződés körül folyt a vita, s a Társaság ezek meg­valósítására bíztatta az iskolákat, illetve a tan­testületeket. Konkrétabban arra, hogy a szak­mán belül végre megvalósuljon az annyira óhajtott demokrácia, nyitottabbá váljon az is­kola, őszintébbé szelídüljenek az emberi kap­csolatok, miáltal az iskola a mindenkori politi­kai elit hatalomgyakorlásának egyik eszközé­ből természetes módon szolgáltató intézmény­­nyé alakul át. Sajnos a megvitatott témák és a velük kapcsolatos állásfoglalások közzététel­ének ellenére a Társaság ez irányú törekvéséből vajmi kevés valósult meg. Mindenekelőtt azért, mert a minisztérium képtelen volt egy korszerű oktatásügyi program kidolgozására, illetve ami nagy keservesen összeállt, annak elfogadása nem történt meg a törvényhozásban, s egy köz­ponti program hiányában a tantestületek moz­dulni sem mertek. Ugyanakkor a hatalmon levő pártok az iskolákat kiszolgáltatták az őket köz­vetlenül irányító hivataloknak, s végül a pol­gármestereknek. Az ágazati szakszervezet, akárcsak a rendszerváltás előtt, a politikai-gaz­dasági hatalom kiszolgálójának szerepét töltöt­te be. A szakmai érdekvédelmi szervezetek, (amelyek közül legszervezettebb és legnépe­sebb az SZMPSZ volt), a cél elérése érdekében nem tudtak vagy éppen nem akartak összefog­ni a szakmai műhelyekkel, esetünkben a Kated­ra Társasággal. Mire megadatott a lehetőség, hogy az isko­lák önállóak legyenek, fenntartóik pedig az ön­­kormányzatok lettek, az igazgatók pozíciója annyira megerősödött, hogy már beszédtéma­ként sem vetődött fel a beosztott tanítók, taná­rok, szülők és diákok, vagyis a lehetséges isko­lapolgárok programkészítő munkájának a lehe­tősége. E nélkül pedig az oktatási intézménye­ken belüli demokrácia lehetősége igen csekély, legfeljebb az igazgató hozzáállásán múlik. Ma­radt hát a régi alaphelyzet, mindenki mindenki­nek a kiszolgáltatottja volt. A feszült légkör ter­mészetes velejárója a bizalmatlanság, az autoriter pedagógusi hangvétel - nemcsak a ta­nulókkal, diákokkal, hanem a szülőkkel szem­ben is -, amely rányomja bélyegét nemcsak Szlovákia, hanem Európa, mi több, a világ szinte minden államának intézményes nevelő­oktatói gyakorlatára is. Valószínűleg a legtöbb iskolai kudarc, konfliktus és nyers agresszivitás (a tanulók, diákok nyílt szembefordulása taná­raikkal, egymással és a felnőttekkel általában) gyökere ebben keresendő. E probléma megol­dásának lehetőségei a Katedra Társaság ülésein egyelőre nem befejezett téma.

Next

/
Thumbnails
Contents