László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Simon Attila: Az iskolák védelméért folytatott küzdelem 1994 - 1998
SIMON ATTILA AZ ISKOLÁK VÉDELMÉÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM 1994-1998 Az 1994-es választásokat követően Szlovákiában a Vladimír Mečiar nevével fémjelzett DSZM, a vele szövetséges SZNP és a Munkásszövetség került hatalomra. Ez azonban nem egyszerű kormányváltást jelentett, hanem olyan politikai erők hatalomra jutását is, akiknek tevékenysége az 1989-as rendszerváltástól kiépülő demokratikus parlamentáris rendszer működését kérdőjelezte meg. A magyar kisebbség szempontjából rendkívül kedvezőtlennek bizonyult az, hogy az új kormány 1995 januárjában elfogadott programnyilatkozata a kisebbségek tekintetében nagyrészt a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt elképzeléseit tette magáévá. Ez többek között azt is jelentette, hogy az 1997. január 21-én elfogadott kormányprogramba bekerült az alternatív oktatás bevezetésének szándéka, vagyis az elképzelés, hogy a magyar tannyelvű iskolákban néhány tantárgyat szlovák nyelven oktassanak. Az oktatásügy élére a SZNP jelöltje, Éva Slavkovská került, akinek a minisztersége ideién nemcsak a kisebbségi, de az egész szlovákiri iskolaügy rendkívül nehéz időszakot élt át. A Slavkovská által vezetett minisztérium döntései anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe hozták rz iskolákat, s az oktatás átpolitizáltságát eredményezték. Rendkívül hátrányosan érintette a szlovák oktatásügyet az a Szlovák Nemzeti Takács által 1995 áprilisában elfogadott döntés, rmellyel az iskolai önkormányzatokról szóló 1990-as 542. sz. törvényt változtatták meg. A változtatás lényegét az jelentette, hogy az oktatási intézmények vezetőinek kinevezését kizárólag a minisztérium hatáskörébe vonta, s abból kizárta a pedagógusokat, szülőket, önkormányzatokat. Ennek a törvényi változtatásnak a következményei - bár az egész szlovákiai iskolaügyet sújtották - igazán látványosan a magyar iskolák esetében manifesztálódtak. Az alternatív oktatás címszó alatt ismert elképzelések első ízben a hetvenes években láttak napvilágot. A magyar nyelvű iskolákban a kétnyelvű oktatás bevezetésére irányuló intézkedések azonban ekkor és a nyolcvanas években megbuktak, s ebben nem kevés szerepe volt a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága tevékenységének. Az 1990-es évek elején ezek az elképzelések újból előkerültek. A szlovák nyelv oktatásának eredménytelenségére hivatkozó tervek azonban mind 1992-ben, mind pedig 1993-ban csupán az előkészítés stádiumában maradtak.145 146 A Mečiar-kormány 1994 decemberi kinevezését követően azonnal megváltozott a helyzet. A Slavkovská által vezetett minisztérium már 1995 elején nekilátott, hogy előkészítse az alternatív oktatás bevezetését. Előtte azonban fel akarta mérni a szülők és a magyar közvélemény reakcióját. Ezt a célt szolgálta a Dunaszerdahelyi Gépipari Szakmunkásképző iskola igazgatójának, Miroslav Šimeknek a döntése, aki az alap-és középiskolákról szóló 350/1994. törvény 3. paragrafusára hivatkozva139 1995. 145 Ezekről az elképzelésekről lásd bővebben László Béla: A magyar oktatásügy. In: Fazekas József - Hunčík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában (1989-2004). I. köt. Fórum Kisebbségkutató Intézet - Lilium Aurum Könyvkiadó, Somorja - Dunaszcrdahcly, 2004. 195-196. p. 146 Az igazgató hivatkozása nem állta meg a helyét, hiszen a magyar nyelvű osztályokra ugyanazok a szabályok érvényesek, mint ha az egész iskola magyar nyelvű volna.
