László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
László Béla: Az iskolai művelődés a statisztikák tükrében
A szlovákiai magyar felsőoktatás 133 tásba. A háromszintű felsőfokú képzés bevezetésével az első alapszintű képzési követelmények a munkavégzésre alkalmas szakképességek, készségek és kompetenciák megszerzését irányozzák elő a munkaerőpiacra történő kilépés lehetőségével. Ez az elkövetkező években, évtizedekben a szakközépiskolai képzés előnybehelyezését idézheti elő a hagyományos gimnáziumi képzéssel szemben. A háromszintű felsőfokú képzés számára biztosít Szlovákiában törvényes kereteket a 2002-ben érvénybe lépett felsőoktatási törvény. A felsőoktatásban a széleskörű tárgyi tudás (mondhatjuk elméleti) helyett egyrészt a gyakorlati, konkrét munkavégzési készségek, képességek kialakítása felé mozdul el az első, alapszintű képzés. A második ciklusba (master, magiszter) való belépés megköveteli az első, alapozó (bachelor), legalább három évig tartó ciklus sikeres elvégzését. Egyes szakértők szerint az első ciklus hallgatóinak 2CM10%-a folytathatja tanulmányait a második ciklusban, amelynek egyetemi vagy doktori fokozathoz kell vezetnie. Ez teljesen új helyzet elé állítja a hallgatókat és az egész társadalmat, a munkaerőpiacot, amelyre a duális, egymás mellett párhuzamosan futó ún. főiskolai, egyetemi képzést nem ismerő Szlovákia nincs felkészülve. A globalizált gazdaság azonban járja a maga útját és egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a munkaerőpiacon az olyan szakemberek iránt, akik egy bizonyos munkavégzési képességgel rendelkeznek függetlenül a felsőfokú végzettségüktől. A müvelődésszervezés piacosodását kihasználva a gazdasági piac által igényelt szakemberképzés gyors biztosítására kialakulóban van olyan szakemberképzési rendszer és ennek intézményes keretei, ahol gyors munkalehetőségeket biztosító szakképességeket, készségeket lehet szerezni. Ezek általában érettségi utáni, bachelor szintet nem teljesítő, felsőfokú akkreditációval nem rendelkező köztes képzések. Az akkreditált felsőfokú intézmények valószínűleg ebben a csatában alulmaradnak. Már most világosan körvonalazódnak azok a tendenciák, amelyek megkérdőjelezik a legalább master szintű egyetemi képzés tömegesítésére irányuló szemléletet. Ez ugyanis a magasabb, immár elméleti szintű egyetemi képzés színvonalának teljesítésére nem alkalmas tömegek master képzésbe való belépésével a képzés színvonalának romlásához is vezetne. A műveltségi szint a művelődés szempontjából a bolognai folyamat által is meghatározó fejlődési tendencia az életen át tartó tanulás. Ez alapvető eleme kell, hogy legyen a jövő Európájának, a tudásalapú társadalom és gazdasági prosperitás megvalósításának. A fejlődés tendenciái azt sugallják, hogy az érettségi után tömeges köztes szakemberképzés és a bachelor szintű képzés számára helyi, regionális szinten lesznek biztosítva a feltételek. A master, doktori szintű képzések viszont már a szélesebb körű hallgatói mobilitások keretei között folynának a hallgatók bevonásával a tudományos kutatómunkába. A felsőoktatást az is jellemzi, hogy kibővül a tudományok művelőinek, a kutatóknak képzése a tudósképzés, amely az ún. doktori képzési formákban valósul meg. Szlovákiában igen nagy a fejlődés a doktorandusz-hallgatók számában és a doktori programok választékában egyaránt. A háromszintű felsőfokú képzésben azonban nem elhanyagolható bizonyos kialakult arányok figyelembevétele. Nemzetközi viszonylatban ugyanis az említett háromszintű képzés mindegyikére kialakult követelményrendszer szintjének betartása mellett szükségeltetik a hallgatók szelektálása. Már itt belép a középszintű iskolai képzés színvonalának jelentősége, mert nem mindegy, hogy a magyar nemzetiségű hallgatók milyen arányban lesznek versenyképesek az egyes felsőfokú képzési szinteken belül. A nagyszámú hallgatók magiszteri képzésbe való bekapcsolása minden bizonnyal, nemzetközi összehasonlításban alacsonyabb oktatási és tudásszintet eredményez. Az ilyen hallgatók viszonylag alacsony száma viszont csökkenti az esélyt a magyar nemzetiségűek számára, hogy elfoglalhassák a gazdasági és társadalmi szférában az őket megillető arányú pozíciókat. A tudós, kutató (PhD.) képzésben is a nemzetközi összehasonlítás kell, hogy irányadó le
