Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Hizsnyan Géza: Színházk - színházi élet
HIZSNYAN GÉZA SZÍNHÁZAK - SZÍNHÁZI ÉLET 1. ELŐZMÉNYEK Ha föl szeretnénk vázolni az elmúlt 15 év magyar nyelvű színházi történéseit Szlovákiában, talán érdemes egy-két mondatban fölidézni az előzményeket. Meg kell említeni azt a színháztörténeti tényt, hogy a 16-18. századi iskolai (mind a katolikus, mind pedig a protestáns) színjátszás ismert játszóhelyeinek többsége a mai Szlovákia területén volt. A magyar nyelvű színjátszás kialakulásának kezdeteitől jelen volt ezen a vidéken, és a mai Szlovákia területén fekvő településekhez a magyar színháztörténet számos jelentős eseménye fűződik. A magyar nyelvű hivatásos színjátszás megalapítójának tartott Kelemen László társulata már 1798- tól rendszeresen játszott Losoncon, Kassán az elsők között (1828-tól) volt állandó társulat, s Kassa volt az első magyarországi város, mely pénzügyileg is támogatta az ott megtelepedett társulatot. Itt került sor 1833-ban a máig „a” magyar nemzeti drámának tartott Bánk bán bemutatójára. Komáromban 1808-től tudunk magyarul játszó vándortársulatok fellépéseiről, Kilényi Dávid 1819-ben Kecskemétről Komáromba érkező társulata viszont 1820-ban már Komáromi Magyar Színjátszó Társaság néven járja tovább az országot (ők tartották az első magyar nyelvű színházi előadást Pozsonyban), majd tér vissza a városba. Az előzmények tehát meglehetősen messzire nyúlnak vissza. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után magántársulatok képviselik a magyar nyelvű hivatásos színjátszást, melyek a kassai és a pozsonyi állandó játszóhelyek mellet az egész magyarlakta vidéket beutazták. (Ezt az időszakot Kováts Miklós dolgozta föl Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában című monográfiájában.) 1945 után 1950-ben alakult meg az Állami Faluszínház magyar tagozata, majd 1952-ben, komáromi székhellyel, a Magyar Területi Színház (MATESZ), mint az első önálló magyar nyelvű állami színház Csehszlovákiában. 1969-ben Kassán létrejött a Thália Színpad, mint a Matesz kihelyezett társulata. 1969-től tehát a Magyar Területi Színház (Matesz) két társulattal működött: Komáromban és Kassán, közös igazgatás alatt. A szocialista „kultúrpolitika” természetesen az általánosan ismert szűk keretek között szabta meg a színházvezetés mozgásterét, a művészi alkotás lehetőségeit, a Matesz vezetése azonban még ezen szűk keretek adta lehetőségekkel sem igen élt. Az igényes művészi munkát szorgalmazó - és azt a gyakorlatban elvégezni is megkísérlő - művészeket gyorsan eltávolították, vagy lehetetlen helyzetekbe hozták, elkedvetlenítették. Részben szakmai dilettantizmusból, részben a pártfeladatnak megfelelni akarásból az igénytelen szórakoztatás, a szellemi semmitmondás sekélyes vizeire kormányozták a színház hajóját. Ennek köszönhetően a csehszlovákiai magyar hivatásos színház az 1980-as évek végére hűen tükrözte a végét járó szocialista társadalom általános állapotát. Nyoma sem volt benne a cseh és szlovák színházakban meglévő állandó igyekezetnek, mellyel az ideológiai korlátok áthágására, a színházakat felügyelő apparatcsikok éberségének kijátszására, szakmailag igényes produkciókban a közönséggel történő „összekacsintásra”, társadalmi-politikai állásfoglalásra tettek következetesen meg-megújuló kísérleteket. Ezzel szemben 1989-ben a Thália társulatának nem volt rendezője, dramaturgja,
