Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Hushegyi Gábor: Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek
84 Hushegyi Gábor tikai értelmiségi attitűd, ami az 1980-as és 1990- es évek mezsgyéjén jellemezték Németh művészetét és társadalmi magatartását. Ez irányította figyelmét a magánszféra és a nyilvánosság kapcsolatának vizsgálatára, ilyen megfontolásból nevezhető következő mérföldkőnek a Part / Részlet (2000), amely az alkotó dunaszerdahelyi otthonának egy méteres fizikai, vizuális- és hangrészletét ajánlja a látogatók figyelmébe. Németh Ilona a kritikai látásmód jegyében az új társadalmi jelenségekre reagál, mint pl. az egyén kiszolgáltatottságára, az igazság és jogérvényesítés útvesztőire és a hatalom arroganciájára - Kód, (2001). A média bírálatában is tovább lép a partikuláris gender-megközelítéstől, általánosabb érvényű, szociológiai, társadalmi összefüggéseket érvényesít müveiben, így a Kód után a Reggel (2003) című videoinstalláció a következő mérföldkő, amelyben a veszélyeztetettség uralja napjainkat, reggeleinket, már-már a megkülönböztethetetlenségig összezavarva a valós és a médiák által irányított virtuális világot. A videó és fotó alkalmazása ebben az esetben kisajátításként értelmezhető, hiszen nem a művészé a regisztráló tekintet, még maga Németh is szerepel a videótörténetben. Ugyanez a stratégia érvényesül a Borderlive (2002) diasorozatban, azaz a dunaszerdahelyi szülészeten az élet határvonaláról készített magánfotó-jellegű felvételekben is. Ez a kritikai szemlélet, a magán és kollektív történelem határozzák meg az utóbbi évek munkáit, vonatkozik ez a Valenciában és a budapesti Gravitáció - Moszkva tér kiállításon bemutatott public artos munkára a Kapszulákra (2003) és a 2004 tavaszán Brünnben elsőként kivitelezett 27 méter (2004) hangmstallációra. A Kapszulák a köztér kisajátításának új szociológiai-társadalmi kontextusát tematizálják, a köztér ugyanis a nemzetek, népcsoportok, országok, ideológiák, a politika és a hatalom reprezentációjának legfontosabb megnyilvánulási helyszíne, ebben az esetben viszont a köz használatát szolgálja, szociológiai-szociális rendeltetéssel van felruházva. E tágabb művészeti szemléletmód eredményezte az egyik legutóbbi mérföldkőnek nevezhető alkotás létrejöttét, amely immár csaknem kizárólag a hangra redukálja az eszköztárat. A 27 méter kitünően szemlélteti, hogy miként lehet új szemszögből megközelíteni a Németh által az 1980-as évek végén még rajzsorozatban felvállalt emlékezet-problémát. A szülőváros 27 méter hosszú utcaszakasza, köztere minden szemlélőben más és más érzelmeket, tapasztalatot, ismeretet, egyéni történelmet idéz fel. A fülhallgatók a lehető legintimebbé teszik a közlés módját, a kommunikációt a nézővel. E mű egyben a hang, az emlékezet, az interaktivitás mellett jó példája a kortárs művészetben ma meghatározó „organikus” gondolkodásmódnak, hiszen minden helyszínre más-más szociális-kulturális kontextus a jellemző, s ezt a műnek - a kapcsolatteremtés érdekében — figyelembe kell vennie, akár új variánsok kivitelezésével. E mű vezette el Németh Ilonát a DS - Public Art projekthez (2006), amelyben Németh Szilviával közösen egy szociológiai lekérdezés kérdéssorát állították ki a város nemzetiségi összetétele szempontjából releváns négy nyelven: magyarul, szlovákul, cigányul és vietnamiul. Minden mondat a másság tiszteletéről vagy elutasításáról szól, így a közeg reakciója is ennek megfelelően heves volt. 3.2.2. Varga Emőke (1965) - az anyag bűvölete, képben, tárgyban, installációban Egyedi művészeti attitűdöt jelent Varga Emőke művészete, aki a pozsonyi művészeti közoktatásban Rudolf Fila szlovák képzőművész közelében nőtt fel, s ennek következtében iparművészeti affinitásra tett szert az anyagok minősége, tulajdonságai, illetve a képzőművészetben való felhasználásuk terén. Az 1990-es évek közepén jelentkező művész, alig néhány éves jelenlét után 1999-ben elnyerte az országos TONAL díjat, ugyanebben az évben többed magával jelen lehetett tetoválási terveivel a Velencei Biennále szlovák pavilonjának kurátori projektjén. Már ebben az évtizedben egykori főiskolája, a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola oktatója, itt tevékenykedik jelenleg is. Művészetének meghatározó eleme a szofisztikáit útkeresés a képzőművészet hagyományos műfajaiban, így jutott el az 1990-es évek első felében a dematerializált festészethez (Rudolf Fila fogalma), amihez egy formai és eszköztári reduktivizmus társult, s ennek következtében képei, azaz „anyagfestményei”
