Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Hushegyi Gábor: Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek
72 Hushegyi Gábor lyes válasz, mert vagy párttalanná válik megközelítésünk vagy megengedhetetlen redukciót követünk el. Mindez bizonyítja azt is, hogy ez a szociológiai, illetve demográfiai szempont nem vezet eredményre, a szlovákiai magyar művészet fogalom mindössze segédfogalom. Ám az esztétikai és művészeti megközelítés sem támasztja alá e fogalomhasználat helyességét, hiszen nincs egyedi szlovákiai magyar képzőművészeti formanyelv. E fogalom a maga pontatlansága és könnyűszerrel történő megkérdőjelezése ellenére jelentős bonyodalmakat tud okozni, érvényes ez a főképpen művészeten kívüli szempontokból született összegzésekre, „értékelésekre”, amelyekben „kettős könyvelés” (Csehy Zoltán) vagy ellenkező esetben „öncsonkítás” (Csehy Zoltán) folyik.57 Valóban nem csak a képzőművészet és az irodalom, hanem a magyar tudományosság esetében is - amint azt Csehy bírálata is tartalmazza - sokszor káosz uralkodik a műfaj tekintetében is, nem tudjuk megállapítani, hogy tanulmányt, bibliográfiát vagy adattárat olvasunk tudományos értekezés gyanánt.58 De visszatérve a művészet világára, ennek ismeretében tovább bővíthető anomáliáink sora, hiszen a határon túli magyar irodalom-, színház- és képzőművészettörténetek az ismeretlen alkotók művészettörténetei, Németh nem hiába gondolkodik el afelett, ami egyben minősítés is részéről, hogy „egy szlovákiai magyar irodalomtörténetnek miért kell szinte több nevet tartalmaznia, mint egy magyarországinak/összmagyamak. Harmadrangú, sehol sem ismert szerzők és művek vég nélküli lajstromozosásából egyetlen tény derülhet ki: ennek az irodalomnak a számára nem az érték a fontos, hanem a jelenlét.”59 Láthatjuk, hogy még a határon túli kultúra és nemzeti önazonosság és megmaradás szempontjából kulcsfontosságúnak tartott és egyben legszentebb irodalomban is komoly kételyek fogalmazódnak meg a kisebbségi szemlélettel szemben, s amint a zene vagy a képzőművészet területére lépünk, akkor mindez még hatványozódik. Természetes, s az igazsághoz tartozik, hogy Szlovákiában nem csak az imént felvázolt és alkalmazott, Németh Zoltántól és Csehy Zoltántól származó szemlélet létezik. Ok képviselik azt a minőségi fordulatot, amire az irodalmon, illetve az irodalomelméleten és -kritikán kívül nincs nagyon példa a szlovákiai magyar kulturális és tudományos közegben. A régi szemlélet szószólói továbbra is jelen vannak, s mindent megtesznek azért, hogy prolongálják a ,jelenlét”-szerű szemléletet, sőt mítoszokat akarnak teremteni. Az egyik mindenképpen Dúdor István, az 1987- ben tragikus körülmények közepette elhunyt képzőművész mítosza, akinek csak regionális kisugárzása volt, ám a tragikus halál komoly nyomot hagyott a régió kortárs és jelenkori magyar művészeiben. A Farkas Veronika által kezelt életmű azonban kifutotta magát, nem épült be sem a magyarországi, sem a szlovákiai művészeti kánonba. Mítoszként az irodalmárok körében él, ennek következtében a provinciális sajtótermékekben és folyóiratokban talál továbbélési lehetőséget. Sokkal újabb és szakmailag előkészítettebb a néhány éve elhunyt nagymegyeri rajzpedagógus Janiga József mítosza. A létezett szocializmus idején az SZLKP KB lapja az Új Szó kísérte figyelemmel munkásságát, s a kommunista kultúrpolitika elveinek megfelelően a becsületes rajzpedagógus művészetét avanzsálták elitművészetté. Ez a szemlélet megmaradt, s halálát követően Pogány Gábor írt bevezető tanulmányt a 2005-ben megjelent Janiga-albumhoz, amelyben már a szentendrei művészettel rokonítja a művész teljesítményét.60 E mítoszteremtés és provincializmus mentén eltökélt kánonteremtés ideig-óráig eredményes lehet, hiszen a kisebbségi közeg vevő erre, ám már regionális szinten is megmosolyogtató egy olyan alkotó esetében, aki, ha szlovák nemzetiségű vagy magyarországi művész lenne, nevét sehol nem jegyeznék a műtörténetben. Pogány Gábor ezzel ellentétben, egy meg57 Csehy Zoltán: Szlovákiai magyar tudományosság. Könyvjelző, 4, 2005, 12., In: Új Szó, 58, 2005, december 15., 8-9. 58 U.o. 59 Németh Zoltán: u.o, 13. 60 Pogány Gábor: Janiga. In: Janiga 1946-2004. Album. Nap Kiadó, Dunaszcrdahely, 2005, 5-19.
