Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Hushegyi Gábor: Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek
Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek 73 rendelésnek eleget téve mütörténeti kreációt produkált, aminek szakmai szempontból semmi alapja sincs. A mítosz ennek ellenére épül és izmosodik, Janiga Józsefnek 2006-ban mellszobrot állítanak Nagymegyeren és a helyi művészeti oktatási intézmény felveszi a rajztanár nevét. Szlovákia területén eddig csak Ferenczy Istvánnak (Rimaszombat), Csontváry Kosztka Tivadarnak (Igló), Mednyánszky Lászlónak (Nagyőr), Krón Jenőnek, Csordák Lajosnak, Halász- Hradil Elemérnek (Kassa), Kassák Lajosnak (Érsekújvár) lepleztek le szobrot vagy emléktáblát. Az 1918 után születettek közül emléktáblákat a fentebb említett mítosz jegyében Dúdor István érdemelt ki, s mindössze egyetlen szlovákiai magyar képzőművész kapott köztéri alkotást, mégpedig az a Jakoby Gyula, aki a csehszlovákiai újfigurativitás képviselője, az 1960- as és 1970-es évek szlovákiai művészetének legjelesebb személyisége volt/’1 2.2. Műértelmezési stratégiák - a posztmodern adta lehetőségek Ezzel a mítoszteremtéssel átlépünk a müértelmezés stratégiájához. A szociológiai megközelítéssel már nem foglalkozom, mivel fentebb már kiderült, hogy ez az út bár létező alternatíva, mégsem vezet célba. Sokkal izgalmasabb kérdés, hogy az 1980-as évektől a nemzetközi kánont gazdagító posztmodern stratégiák miért nem érvényesültek a kárpát-medencei határon túli magyar művészeti közbeszédben. Mint láthattuk fentebb, csak szociológiai és politikai kontextus teremtődött, ám a posztmodem elméleti megközelítések ismerete nélkül. Nagyon inspiráló ilyen szempontból a cseh művészettörténet-írás, amely már az 1980-as években felvállalta a posztmodem jegyében a cseh műtörténet rehabilitációját. Ennek következtében került ismét a szakma köztudatába a modernista kánonon kívül rekedt két világháború közötti neoklasszicista és civilista művészet, valamint a cseh és prágai kultúrát mélyen meghatározó és azt gazdagító német és zsidó kulturális és művészeti potenciál. Hana Rousová cseh műtörténész szerint míg a prágai irodalom az európai irodalomtörténet egyik kedvenc témája, főképpen Franz Kafka és Egon Erwin Kisch jóvoltából, addig a képzőművészet az érdeklődés perifériáján maradt. A „német és zsidóművészet nem vált a cseh- és morvaországi kultúra kimutatható értékév锓. Ennek okát abban véli felfedezni, hogy a „cseh művészet a modernizmus fellépésével programszerűen Párizs felé figyelt, (...) a gazdag személyes kapcsolatok ellenére mindvégig regionális pozícióban maradt”61 62 63 a művészet ezen nemzetközi központjával szemben. A Csehország területén élő és alkotó zsidó-német képzőművészek ezzel ellentétben továbbra is a német és osztrák művészeti paradigmára figyeltek, amivel két szempontból is a provincializmus hálójába vetették magukat. Az első a külső kontextus, leszakadtak a cseh művészetről, kihullottak a csehországi művészeti életből, illetve a belső kontextus szempontjából egy provinciális művészeti közeget erősítettek, ami a fokozatos leépüléshez vezetett. Itt kell megjegyezni, hogy a csehországi német és zsidó müvészetszemléletbeli modernizmus - tradicionalizmus bipolaritás ennél sokkal összetettebb, mint azt Rousová felveti, hiszen olyan neves német, osztrák és zsidó művészek is működtek ekkor Csehország területén, mint pl. Oskar Kokoschka, Egon Schiele vagy Max Oppenheimer, ám ők a nemzetközi kánonba tartoztak már az 1910-es évektől. A cseh műtörténész értékelése erősen emlékeztet a Németh Zoltán által készített tipológia azon elemére, amely a kisebbségi művészetről mind másod- és harmadrendű minőségi teljesítményről értekezik. Ez az első kísérlet azonban egy évtized elteltével újra a csehországi művészeti közbeszéd középpontjába került, mégpedig a feminista művészettel foglalkozó Martina Pachmanová 61 A kassai Erzsébet utcában Bartusz György Jakoby Gyulát ábrázoló cgészalakos bronzszobra található. 62 Rousová, Hana: Pfíbíh výstavy. In: Mezery v histórii 1890-1938. Polemický duch Strední Evopry -'Hímet, Židé, Česi. Katalógus. Ed. Hana Rousová. GHMP, Praha, 1994, 8. 63 U.o.
