Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
44 Polgár Anikó heterogénebbekké váltak. Műfordítói iskolák, műhelyek nem alakultak ki, az egyes műfordítók ugyanis a magyarországi műhelyekhez igazodtak. A provinciális jellegű korlátokat legcélratörőbben a Kalligram Kiadó rombolta le, hiszen kiadói programjába illesztette számos világirodalmi nagyság magyar megjelentetését, valamint a magyar irodalom remekeinek szlovák tolmácsolását. Ez a tendencia a leglátványosabban olyan kardinális jelentőségű könyvsorozatokban nyilvánul meg, mint pl. a Földényi F. László gondozásában megjelenő Musil-életmüsorozat (Tandori Dezső, Bán Zoltán András, Györffy Miklós stb. fordításában), a Pályi András, Eörsi István, Spiró György, Körner Gábor fordításában megjelenő Gombrowicz-életmüsorozat, a Kagyló Könyvek (David T. Doris, Bob Grumman stb.), a Visegrád Könyvek (Bohumil Hrabal, Tadeusz Konwicki, Dominik Tatarka stb.). A kiadó programszerűen vállalta fel az amerikai (Djuna Bames, F. Scott Fitzgerald, Tom Robbins, Raymond Carver stb.), cseh (Jaroslav Durych, Jáchym Topol, Ludvík Vaculík, Miloš Urban, Patrik Ouŕedník stb.), szlovák (lásd alább), osztrák (Arthur Schnitzler, Hermann Broch) széppróza megjelentetését. A többi hazai kiadónak nem tartozik a profiljába a világirodalmi orientáció, csak esetlegesen jelentet meg műfordításköteteket, ezek közül csak példaként említenék néhányat: a Nap Kiadónál jelent meg Tőzsér Árpád Mintha erdei állat volna és angyal (2002) című fordításantológiája, valamint a spanyol nyelvű argentin író, Pablo Urbányi művei (pl. Silver, ford. Dobos Éva, 2004), az AB-ART Kiadónál az Illatos kenőcsök háza című középkori költészeti antológia (ford. Csehy Zoltán és Polgár Anikó, 2000) és Czeslaw Milosz Ahogy elkészül a világ című kötete Gömöri György fordításában (2001). Irodalmi lapjaink közül különösen a Kalligram vállalta fel határozottan a legkülönbözőbb nyelvekből készült műfordítás-irodalom megjelentetését. Ez több tematikus számban is demonstrálódott: szlovák számok egy időben rendszeresen jelentek meg (1994/5, 1995/2, 1996/3, 1997/3, 1998/6, 1999/5), ezenkívül külön finn szám (1998/10), portugál szám (2000/6) és műfordítás-elméleti szám (2000/11) is napvilágot látott. Mind az Irodalmi Szemle, mind a Szőrös Kő jelentet meg műfordításokat is, ilyen jellegű tematikus számaik azonban nincsenek. Hazai kifejezetten műfordítói díj mindössze egy van, a fordítói Madách-díj (a Szlovák Irodalmi Alap díja), mely csak szlovákból (korábban csehből is) magyarra készült, hazai fordító által, hazai kiadónál megjelentetett műfordításkötetekre adható. 1989 óta ebben a díjban részesültek: Hubik István, Nóta János, Koncsol László, Mayer Judit, Hizsnyai Tóth Ildikó (kétszer), Zeman László és F. Kováts Piroska. A díjosztás szempontjai összefüggésbe hozhatók azzal az általános nézettel, mely szerint az ún. „csehszlovákiai magyar fordítás” (a fogalomhasználattal kapcsolatban pl. Hubik, 1981) egyenlő a szlovákból és csehből készült fordításokkal. A szlovák fordítás tekintetében 1989 után a kortárs szlovák próza dominanciája a jellemző, a klasszikus szlovák irodalom iránti fordítói érdeklődésnek kevés jele mutatkozik (pl. Dominik Tatarka: Agónia, ford. Brogyányi Judit, F. Kovács Piroska, Forgács Ildikó, Koncsol László, Kalligram, 1997). A kortárs szlovák prózafordítások közül kiemelkednek Mayer Judit alapos és míves tolmácsolásai (Julius Balczo: A hattyúnyakú hegedű, Hubik Istvánnal, Madách, 1991 és Pavel Vilikovský: Az élet örökzöld hátaslova, Kalligram, 1999), F. Kovács Piroska igényes magyarításai (Dušan Šimko: Esterházy lakája, Kalligram, 2002 és uő: Kassai maratón, Kalligram, 2004), Hizsnyai Tóth Ildikó invenciózus munkái (Peter Pišťanek: Különcök, Kalligram, 1999 és Pavel Vilikovský: Az utolsó pompeji ló, Kalligram, 2002), valamint Görözdi Judit magas színvonalú fordítása (Alta Vášová: Szorításban, Kalligram, 1999). A szlovák költészet iránti fordítói érdeklődés kisebb, főként folyóiratközlésekre korlátozódik. Természetesen a szlovák irodalom magyar recepciója sem szorítható országhatárok közé, ezt tanúsítja például a Jelenkor Romboid-száma (2003/11) és a Magyar Napló szlovák összeállításai (1999/5, 2004/10). A szlovák irodalom fordításával kapcsolatban vizsgálat tárgyát képezheti, hogy „mennyiben
