Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)

Irodalom

42

Dusík Anikó

magunkról a pénzéhes fehér ember uralmát” (61.). Archleb figuráinak új vallása a Természet: a Természet Anyja nevében akarják leállítani és elemeire szedni a civilizáció gépezetét. „Az Atua az emberről szóló tradicionális beszédmód meghaladására tesz kísérletet (...) Szembeszegül azzal az antropológiai axiómával, mely az ember feladatát a világ humanizálásában látja” (Keserű 2004, 236).

Az utóbbi néhány évben a szlovákiai magyar próza megfiatalodását tapasztalhatjuk. A kanonizáció és a generációs fellépés, a poétikai eljárások azonossága/mássága rögzítésének szándéka nélkül a folyamatosan alakuló - fiatal - prózatörténet néhány, a recepció érdeklődésére joggal számító alkotója/müve: Gazdag József Kilátás az ezüstfenyőkre című novelláskötete (2004), György Norbert Klára című regénye (2004), Bárczi Zsófia A keselyű hava című novelláskötete (2003), N. Tóth Anikó Fényszilánkok című regénye (2005). A kánonba való „beolvashatóságuk” lehetősége adott, s most úgy tűnik, a szlovákiai magyar (Szlovákiában magyar) próza/irodalom jövője általuk - is - körvonalazódik. De hogy melyikük hogyan fog élni a most adottnak tűnő lehetőséggel, milyen módon vesz részt a próza jövőjének alakításában, hogy „kísérő” lesz-e, vagy irányt adó - ennek eldöntése a holnap feladata.