Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
A kortárs magyar líra paradigmái 33 masztja alá.” (Sánta 2002) Kétségtelenül így van, sőt a hangzás poétikájának felerősítése alapján e posztmodernizált beszéd kontextusa is kijelölhető. Ahogy Németh Zoltán fogalmaz: „Mizser Attila szövegei (...) a tévépopkultúra, a tévérizsa nyelvi lehetőségeit aknázzák ki, s rokonságot mutatnak a nonkonform nézőpontokat váltogató, a szubkultúrák felől érkező hatásokkal, (...) Térey János, Peer Krisztián és Poós Zoltán rap-szö vegei vei. (...) Mizser szövegei lezserül játsszák a modern primitívet, a szaggatott techno intonációt, az MTV-generációk szövegeléstechnikáját.” (Németh 2005, 45) A tömegkultúra és a peremmüfajok „hordalékának” ilyen jellegű bekapcsolása a lírai kommunikációba valóban fontos tényezője az ezredforduló lírájának. Ne csak a felsorolt költőkre gondoljunk, hanem például az erdélyi illetőségű Orbán János Dénesre is, aki programszerűen - igen nagy hatásfokkal - közelíti a líranyelvet az „alacsony” kultúra kódjai felé.39 Mizser második, Szakmai gyakorlat külföldön (2003) című kötete nemhogy nem cáfol rá a költő alkotásaival szemben kialakult elvárásokra, de jelentékenyen be is mozdítja az első kötet tapasztalatát, hiszen annak szonettciklusát írja tovább. Csehy Zoltán a következőképpen szemlélteti a produkciót: „A szonett itt nem pusztán forma, vagy egyféle kulturális gyakorlatra és történeti beszédmódra utaló gesztus: a szonett itt egy »erőszakos« eljárás következménye, a tájékozódás céljaira felosztott labirintusrész: mintha egy négyzethálón vagy számítógépes szimuláció révén jelölnénk ki az egész résztereit, határoznánk meg az orientációs pontokat. A szonett körül is éppoly nyüzsgő szövegélet van, mint magában a szonettben.” (Csehy 2004c, 197) A műformából adódó korlátozott kiterjedésű szövegegységek olyan labirintusszerü nyelvi tereket alakítanak ki, melyekben szabadon keverednek/kavarognak a kulturális nyelvjátékok és identitások. A kommercializálódott beszédmódok kollázsszerü újrahasznosítása, a formahagyomány és a bemozdított személyes kontextus összeillesztése, a kötet megkomponáltságából származó feszültségek érzékeltetése a több diskurzus felé nyitott versszövegek kitűnő - és nem utolsó sorban szórakoztató - példáit nyújtja.40 41 Amikor 1993-ban Csehy Zoltán első, Nút című verseskönyve napvilágot látott, még nem teljesen engedte sejtetni, hogy a következő kötettel a szerző a kortárs magyar lira élvonalába kerül. A Cs. Z. alagyái, danái és elegy-belegy iramatai (1998) azonban egyértelművé tette, hogy a kánonalakulás szempontjából is az egyik legtagoltabb költői világ van kibontakozóban. Ez természetesen nem kerülhette el Németh Zoltán figyelmét, aki külön tanulmányban elemezte a kötet olvasásalakzatait. A fentebb hivatkozott öszszefoglaló írásában pedig ekképpen fogalmaz: „Ebben a könyvben, amelyet a ’90-es évek egyik legizgalmasabb magyar verseskötetének tartok, Csehy az egész világirodalom hagyományának elsajátítására tesz kísérletet. A hagyomány elsajátításának aktusai sajátos intertextuális környezetet teremtenek Csehy versei számára. Az időmértékben írt sorok hullámzása az ógörög és a latin irodalomra utaltságból indítja olvasásunkat. Olyan nyelv szállítja a jelentéseket, amely igen lágy és tág, a kultúra legtávolabbi területeivel találkozhatunk. (...) Csehy Zoltán versei talán a weöresi, de még inkább a Kovács András Ferenc-féle örökség továbbgondolásában érdekeltek.” (Németh 2005,43^J4) A párhuzam azért is helytálló itt, mert ahogyan Kovács András Ferenc lírai emlékezettechnikája a verskultúra számos hangnemét, fonnáját, hermeneutikai maximáját stb. sikeresen szólaltatja meg, úgy Csehy költészete is alapvetően új horizontot nyit a humanizmus közbejöttével hozzáférhető antik kulturális memória világára. 39 A „barkácsolás” nála persze úgy termeli újra az clit/populáris oppozíciót, hogy egyúttal destabilizálja a bipoláris logika értékinstanciáit. 40 A könnyedség itt nem egyfajta azonnali kimeríthetőséget jelent persze, hanem az esztétikai illúzió ezen keresztüli fokozását. 41 Ez a metafora találó lehet abból a szempontból is, hogy míg Csehy a humanizmus és az antikvitás kutatójaként (A szöveg hermaphrodituszi teste, Kalligram, Pozsony, 2002), addig Kovács András Ferenc a manierizmus szakértőjeként (Csipkébül tekert gúzs, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000) szerzett elévülhetetlen érdemeket.
