Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)

Irodalom

A kortárs magyar líra paradigmái

29

hangjai, színei, jelentései már itt vannak körülöttünk, tévénkben, videóinkban, számítógépeinkben, s amelyet már mindnyájan beszélünk, csak még nem tudunk róla”. (Tőzsér 1997, 288) Elfogadva Tőzsér álláspontját, annyit hozzá kell ehhez tennünk, hogy a kötethet társítható koncepció máshonnan is megközelíthető. Nevezetesen abból az átrendeződési hullámból kiindulva, melyet többek között Marcel Duchamp vagy Joseph Beuys kezdeményezett („mindenkiből lehet művész”, „a társadalom is műalkotás” stb.), s melynek kontextusát a Cselényinél — Deréky által - felsorolt művészek alkotják.28

2006-ban látott napvilágot Juhász R. József Képben vagy? című könyve, mely húsz év vizuális költészeti anyagát gyűjti egybe. A Papp Tibor előszavával megjelenő korpusz többdimenziós kompozícióba rendezi az életművet: megbontja a képszövegek keletkezésének sorrendjét, és olyan ciklusokat alakít ki, melyek áttekinthetővé teszik a művész alkotásainak műfaji sokszínűségét, médiumalkalmazási különbségeit, hagyománykezelési módozatait. Emellett olyan tematikai egységeket is láthatóvá tesz, melyek megkönnyítik az életművön belüli tájékozódást. A tíz ciklus már első ránézésre is rendkívül sokrétű folyamatként viszi színre a vizuális költészet aktuális összetettségét. E hálózat a kassákista képversektől a szöveg- és fotómontázsokon át az akcióköltészetig terjed. A mintázatban helyet kapnak a szerző montázsai, kollázsai, lettrista ihletésű kompozíciói, konkretista művei és nem utolsó sorban vizuális költészeti paródiái is (Petőcz András, Tóth László és Zalán Tibor munkáiról). Juhász R. József könyve emellett reflektál azokra a mechanizmusokra, melyek az utóbbi évtizedekben az optikai médiumok művészeti alkalmazásának területén zajlottak, így a Képben vagy? anyagkezelése jóval túlmutat a „szerzői” kérdésirányok dokumentálásán. Történeti jelentősége tehát abban van, hogy felnyitja az avantgárddal érintkező, de azokat meghaladó konceptuális kezdeményezések műfajközi emlékezetét, valamint kitágítja a szövegek és képek összjátékára épülő formák közlésképességének határait.

Itt kell röviden utalnunk a pályatárs Mészáros Ottó Poemateria (2002) című, némi késéssel megjelenő könyvére, mely szintén - de a van még szalámü-tól és a Képben vagy?-tói eltérő módon - a különböző művészeti ágak vegyítésére épül.29 30 Kékesi Zoltán recenzióját idézve: „Költészet és performansz összekapcsolása ebben az esetben azért tanulságos és figyelemre méltó, mert olyan kérdésekkel hozható összefüggésbe, amelyeket a felidézett költői nyelvek hagyományoztak rá. Hiszen ez utóbbiakat épp a szó válságának (újabb) tapasztalata indította arra, hogy megfogalmazzák a szövegszerűség, a versszerűtlenség, a költőietlenség poétikai elvét.” (Kékesi 2004, 193-194)TM Mészáros verseinek magánjellege, köznapisága stb. valóban a ’70-es években kialakuló, majd a ’80-as években kanonizálódó líranyelvekhez köthető (elsősorban Tandori és az új érzékenység poétikai látásmódját eleveníti fel). Sajnálatos - érthetünk egyet az utószóíró Szombathy Bálinttal —, hogy ez a kisebbségi kultúra szerepmintáinak újraértelmezésére is alkalmas költői beszéd, Mészáros életműve egyelőre lezártnak tűnik.

2.4. Kánonmódosítás

Mészáros Ottó költészete átvezet egy következő antológiához, s ezzel egy olyan probléma28 A történethez az is hozzátartozik, hogy mindezt sokkal hamarabb reagálta le a magyar képzőművészet, mint az irodalom. (Ennek a szituációnak remek összefoglalóját nyújtja Kékesi Zoltán Nagy Pálról írott kismonográfiájának előszava: Médiumok keveredése. Nagy Pú! müveiről. Ráció Kiadó, Budapest, 2003, 7-16)

29 Mészáros Ottó aktívan részt vett a Próbaút cimü antológiához vezető irodalmi „megmozdulásokban” (pl. versei az íródia Füzetekben jelentek meg), ám ebben az antológiában nem szerepelt, a Nyugtalan indák (1993) címűben viszont igen. Juhász R. Józseffel közösen több költészeti akción és performanszfesztiválon lépett fel, könyvének megjelenése óta azonban alig hallat magáról.

30 Az avantgárd szemléletmódok átalakulásának, megújulásának tapasztalatából kiindulva Cschy Zoltán is a fentiekhez hasonló következtetésekre jut a Poemateria kontrasztív szerkesztését illetően. Cschy 2004b, 187—190