Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
A kortárs magyar líra paradigmái 27 torpanás, majd a ’90 körüli megjelenések (pl. Szentkilövő-állomás, 1991 stb.) visszhangtalansága egyaránt arról tanúskodik, hogy a magyarországi folyóiratokhoz is egykor utakat találó Krausz-líra felélte tartalékait, s nem vált a kortárs költészet hatástényezőjévé. Ugyanez mondható el M. Csepécz Szilvia vallomásos karakterű, monologikus versbeszédéről (Történések küszöbén, 1990); Feliinger Károly keresztény szimbólumokra épülő, tematikájában Pilinszky alkotásaira emlékeztető, morális indíttatású lírájáról (Áramszünet, 1991 stb.); Hodossy Gyula többnyire konvencionális toposzokkal operáló, dísztelen élményköltészetéről (Hivatalos versek, 1993 stb.)24; és Ravasz József egzotikus, de igencsak közhelyes verskezdeményeiről (Idegen kézműves, 1990) is. A Próbaút lírai megnyilvánulásai között sajátos helyet foglal el Fambauer Gábor beszédmódja. A hiány szorítása (1987) és A magány illemtana (1989) című kötetekben ugyanis olyan versnyelv körvonalazódik, mely a recepció szerint egyedülállónak számít a kortárs magyar költészetben (Ardamica 2005.).25 26 Bár Zalabai Zsigmond imént idézett tanulmánya többek között Oravecz Imrét és Petri Györgyöt nevezi meg Farnbauer „előképeiként”, hangsúlyozza, hogy ez a líravariáns rendkívüli módon eltávolodik a hagyományos versfogalomtól. (Zalabai 1987, 753) Valóban, Fambauer műveinek - ide sorolva Az ibolya illata (1992) című regényt is, mely elkészülte után a szerző lírájának közvetlen kontextusát alkotja - nyelvi heterogenitása, a természettudományos szókincs alkalmazása olyan díszkurzív szövegek sorát eredményezi, melyek útban vannak a posztmodern szimulációs technikák felé. A problémát nem is az jelenti elsősorban, hogy a Fambauerlíra nem íródott tovább (pontosabban a regény írta tovább), hanem az, hogy ez a verselési logika a kortárs líra ’90-es évekbeli köznyelve számára is részben idegen, „olvashatatlan” maradt. Ezzel a paradoxonnal néz szembe Csehy Zoltán hiánypótló tanulmánya, mely számos kontextus hozzárendelésével (pl. szövegautomaták, Papp Tibor disztichongeneráló programja stb.) bírja szóra az addig inkább csak extrémitásként elkönyvelt Fambauer-költészetet. Az irodalomtörténész szerint ez a kombinatorika alapmechanizmusait működtető, algoritmikus, regiszterkeverő nyelv „az interpretációk végtelen lehetőségeire hívja fel a figyelmet.” (Csehy 2004a, 62) Nagy kérdés, hogy ezt a nyitottságot kamatoztatja-e majd a hagyománytörténet, azaz a kortárs líra visszacsatolásai ismét játékba hozzák-e - Csehy szép hasonlatával élve - „a nyelvbe és a tudásba szétömlő én” természettudományos interpretációláncolatok megalkotására késztető költészetét. Fentebb már utaltunk rá, hogy a szóban forgó antológiában publikáló lírikusok közül egyrészt Hizsnyai Zoltán alkotásai érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Bár a szerző első három kötetében (Romló, 1987; Tolatás, 1989; ^4 stigma krátere, 1994) már észlelhető néhány nagyon biztató poétikai tendencia (Németh 2000, 71-85), az egyértelmű elismertséget a Bárka és ladik (2001 ) hozza meg Hizsnyai számára. A kötet - Tőzsér Finnegan halála című verseskönyvéhez hasonlóan - olyképpen kerül az irodalomkritika érdeklődésének homlokterébe, hogy a róla születő írások nem puszta alkalom szülte ismertetések vagy laudációk, hanem szövegelemzésekkel alátámasztott argumentativ elemzések. Itt kell tehát utalnunk arra, hogy a „szlovákiai magyar” kritikában az ezredforduló környékén zajló átrendeződés - a műcentrikus értelmezési stratégiák szakmai differenciálódásának köszönhetően - a konstruktív kritika számos válfaját honosította meg; felszámolva ezáltal élő irodalom és kritika egyidejűtlenségét. A Bárka és ladik fogadtatásában jól érzékelhető eme új kritika 24 Mivel Hodossy Gyulát nem költőként, hanem elévülhetetlen irodalomszervezői munkássága révén tartja számon az irodalomtörténet (pl. Iródia), ezt itt nem árt hangsúlyoznunk. 25 Az összefoglaló jellegű tanulmányhoz Csanda Gábor fűzött interpretatív megjegyzéseket, hozzájárulva ezzel a Farnbaucr-líra „mcgközclithctctlcnségc” köré szőtt mítosz closzlatásához.Csanda 2005. 26 A négy tanulmányértékü kritika - Mizscr Attila esszéjével társítva - szintén olvasható a Disputák között című kiadványban (149-185). A blokkot nyitó széljegyzeteit Tőzsér-szövcgrc még hivatkozni fogunk.
