Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Szabómihály Gizella: A szlovákiai magyarság nyelvi helyzete
274 Szabómihály Gizella új szobrok, emléktáblák felállításában is megnyilvánult Szlovákia önállósulását követően a szlovák-magyar nyelvi konfliktusok egyik oka éppen az volt, hogy a magyarság is igényt formált az addig szlovák dominanciájú nyilvános terekre (településnevek, utcanevek, a magyar nyelv hivatalos használatának az igénye, szoborállítások stb.), s ezt a szlovákság a területi autonómiához, illetve az így „megjelölt“ magyar területeknek a Szlovákiától történő leválásához vezető első lépésként értelmezte. Úgy tűnik, hogy mára kialakultak a nyilvános terek kevésbé konfliktusos (bár még nem egyenrangú) használatának, verbális megjelölésének a keretei. Ugyanakkor azonban a magyarság - illetve a szlovákiai magyar politikai és helyi elit - inkább e terek tárgyi (szimbolikus) „kijelölésére“ helyezi a hangsúlyt (1. kopjafaállítás, jelentős magyar személyiségek szobrai, 1848-as emlékművek stb.), s kevesebb figyelmet fordít a verbalitásra, a szöveges jelenlétre,, a magyar nyelvű köztéri feliratokra, holott ez a szlovákiai magyar közösség nyelvi megmaradása szempontjából hosszabb távon az előbbinél nagyobb jelentőségű. A magyar feliratok kis számának, illetve hiányának több oka is lehet - a termékeket népszerűsítő reklámokat és reklámtáblákat központilag állítják elő, ezért ezeket az elárusítóhelyek szlovák nyelven kapják meg; egyes speciális termékfajták magyar nevét nem ismerik a kereskedők, a kétnyelvű felirat elhelyezése megemeli a költségeket stb. -, azonban e magatartás mögött elsősorban a magyar és a szlovák etnikum, a magyar és a szlovák nyelv nem egyenrangú viszonya, az ún. egyoldalú kétnyelvűség elfogadása húzódik meg: természetesnek vesszük, hogy a szlovák szöveget a magyarok (és az egyéb kisebbségek, pl. esetünkben a romák) is megértik, az esetlegesen helyi kisebbséget alkotó szlovákoktól viszont nem várjuk el a helyi többség nyelvének az ismeretét. A magyar (akárcsak a többi kisebbségi nyelv) elsősorban is a beszélőközösség tagjai közötti kommunikációban használatos, erre utal az is, hogy a magyar nyelvű szövegek a magyar közösség tagjainak érdeklődésére számot tartó tartalom esetében jelennek meg, így politikai plakátokon, magyar rendezvényt népszerűsítő közleményeken. A kétnyelvű nyilvános szövegek (pl. tájékoztató táblák és feliratok, értesítések, meghívók, üzenetek, szórólapok, plakátok, üzlet- és intézménynevek) elkészítését azok a vállalatok, szervezetek stb. vállalják, amelyek marketingkommunikációjában a magyarság mint speciális célcsoport jelenik meg (pl. ügyfélszerzési célból), vagy képviselőik maguk is magyarok lévén, fontosnak tartják a magyar nyelvű tájékoztatást is. Mivel azonban e szövegek készítői is adottnak veszik a magyarok szlováknyelv-ismeretét, számos esetben a szlovák és a magyar nyelvű szöveg nem azonos, a magyar szöveg például egyszerűbb, kevésbé kifejtő. Ennek oka lehet a magyar szakkifejezések nem ismerete, amely más esetben is korlátozó tényező (1. a Lanstyák István idézte példát 2006, 154). A nyilvános szövegeken nagyon jól demonstrálható a nyelvi menedzselés folyamatát meghatározó hierarchia: az első helyen állnak a szociális-gazdasági tényezők és helyzet (ez esetben a magyar nyelvet beszélő ügyfelek mint számbelileg és gazdaságilag kevésbé fontos célcsoport), ennek megfelelően alakul a kommunikációs helyzet (a szlovák egynyelvű és a magyar kétnyelű célcsoport figyelembe vétele), majd pedig a konkrét nyelvi elemek megválasztása (pontosan mi jelenik meg egyik és másik nyelven a feliratokon). Egy sajátos nyelvi menedzselési stratégia megvalósulási formájának tekinthetők kétnyelvű környezetben az idegen (elsősorban angol) nyelvű üzletnevek (pl. Prestige, Panoráma, Glas Bell stb.), illetve típusnevek (pl. restaurant, pub, pizzeria, second hand). Eredeti helyesírással írva mind a magyar, mind a szlovák ügyfélnek szólnak, tehát e tekintetben semlegesnek tekinthetők. Nem semlegesek viszont a szlovák vagy a magyar helyesírással írt idegen szavak, s ezek esetében is a szlovák dominancia figyelhető meg. Ebbe a csoportba tartozik például az érsekújvári új sportcsarnok, amelynek neve csak Milénium formában látható az épületen (magyarul írva Millennium volna), az épület funkcióját (športová hala, sportcsarnok) azonban mindkét nyelven feltüntetik. Hasonló a helyzet a Hotel
