Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)

Szabómihály Gizella: A szlovákiai magyarság nyelvi helyzete

272 Szabómihály Gizella lag nagy számban vesz át magyarországi szö­vegeket (külpolitika, bulvár, színes hírek), a ha­zai témájú írások jelentős része azonban vagy fordítás, vagy valamilyen szlovák szöveg fel­dolgozása, az arra való reflektálás, ezért megfi­gyelhető a szlovák politikai és sajtónyelvre jel­lemző kifejezések, fordulatok átvétele.426 Mivel sok aktuális témáról először az egyetlen napi­lapban, az Új Szóban jelenik meg magyarul tu­dósítás, a lapnak jelentős szerepe van a szlová­kiai magyar standard nyelvhasználat alakításá­ban. Kedvező határ menti elhelyezkedése miatt a szlovákiai magyarság számára elérhetőek vol­tak (és ma is azok) a magyarországi rádió- és te­levízióadások, és a felmérések azt mutatják, hogy a szlovákiai magyarok elsősorban ezeket prefe­rálják (1. pl. Lampl Sorbán 1999). A dél-szlová­kiai kábeltelevíziók kínálatában általában megta­lálhatók a nagyobb és jelentősebb magyarországi televíziók, rosszabb azonban a helyzet a szlovák többségű városokban. A Szlovák Rádió magyar adásának (a Patria Rádió) „hallgathatósága” je­lentősen javult a rendszerváltozás után, ez első­sorban annak tudható be, hogy korábban csak az előzőleg leírt és jóváhagyott szöveg volt beolvas­ható, vagyis a rádióban elhangzó szövegek szer­kezete és stílusa távol állt a tennészetes élőbe­szédtől. A helyi magyar nyelvű rádiózás kialaku­lását, a helyi televíziók fejlődését gátolja az ál­lamnyelvtörvénynek az a rendelkezése, amely szerint a helyi rádiókban és televíziókban kisebb­ségi nyelvű szöveg csak akkor hangozhat el, ha ugyanaz az államnyelven is elhangzik. Ez a ren­delkezés a magyar nyelv használati körét jelentő­sen szűkíti. Az utóbbi néhány évben az elektroni­kus sajtó a lapok internetes kiadásával, valamint néhány hírportállal is bővült. 5.2. Közigazgatás A kisebbségi nyelvhasználati törvény hatályba lépése óta, azaz 1999 óta valamelyest bővültek a magyar nyelv írásbeli használatának a lehető­ségei, érzékelhető javulást e tekintetben azon­ban nem sikerült elérni. Ennek oka nagyrészt a törvény egyes rendelkezéseinek korlátozó volta427 428, beleértve azt a tényt is, hogy a jogsza­bály alig ró kötelezettségeket az érintett hiva­talokra a kisebbségi nyelvhasználati jogok ér­vényesíthetőségének vonatkozásában. így pl. a tisztviselők számára nem kötelező az érintett kisebbségi nyelv ismerete, ezért a nyelvhaszná­lati jogok problémamentes érvényesítése szem­pontjából alapvető jelentőségű a hivatalnoki kar összetétele. Az önkormányzatok kapcsán is csak lehetőségeket fogalmaz meg a törvény, te­hát csak ott reális a kisebbségi jogok érvénye­síthetősége, ahol az adott kisebbség helyben többséget alkot (vagy a képviselő-testületben számarányánál nagyobb számban van képvisel­ve). A kisebbségi nyelvek hivatali használatának lehetőségét tovább szűkíti az a tény, hogy sem az ügyfelek, sem pedig a hivatalnokok nem ismerik a magyar jogi-közigazgatási terminológiát és a 426 A rendszerváltozás után a politikai álláspontjukat megváltoztató politikusokkal és közéleti személyiségekkel kapcso­latban Magyarországon a Saulusból Paulus, illetve a damaszkuszi út kifejezések és ezek változatai terjedtek el, ná­lunk viszont a köpönyegforgatás (prevrátenie kabátov), illetve az ehhez kapcsolódó képiség volt a jellemző. Egyéb szlovákiai példák: olvashatatlan (nečitateľný) ’politikai-ideológiai álláspontja nem egyértelmű’; vályú (válov; byť pri válove) ’jól jövedelmező állás, pozíció’ azaz húsosfazék; vályúharc (boj o korytá) ’a jól jövedelmező pozíciókért fo­lyó harc’; lusztráció (lustrácia) ’politikai átvilágítás’; stb. 427 A törvény értelmében a magyar csak a helyi önkormányzati, valamint a körzeti (korábban járási) hivatalokban hasz­nálható, a lényegében minden állampolgárt érintő társadalom- és egészségbiztosítási intézményekben már nem, nem egyértelmű továbbá az adóhivatalok és a rendőrség mint specializált államigazgatási szervek státusa sem. A kisebb­séghez tartozó személy saját nyelvén is fordulhat írásbeli beadvánnyal az adott hivatalokhoz, a kérelmeket viszont ál­talában az arra rendszeresített szlovák nyelvű űrlapon lehet benyújtani, s mivel a törvény nem rendezi ezek kérdését, a kisebbségi nyelvű ügyfélnek alig van lehetősége anyanyclvén kérelmet benyújtani. Nem kisebbségi nyelvű bead­ványra pedig csak államnyclvü válasz érkezhet, ugyanakkor a hivatal által kisebbségi nyelven is kiadható válaszok (határozatok) köre is csekély. 428 Jellemző, hogy Szlovákia nem vállalta a Chartának a kisebbségi terminológiai kutatások támogatására vonatkozó ren­delkezését [12. cikk, 1. bek. h) pont]. Ez a tény összhangban van azzal a szlovák nyelvpolitikai szemlélettel, mely sze­rint a kisebbségi nyelvek használata alapjában véve magánügy.

Next

/
Thumbnails
Contents