Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Szabómihály Gizella: A szlovákiai magyarság nyelvi helyzete
A szlovákiai magyarság nyelvi helyzete 271 Témánk szempontjából fontosabb megállapítások az alábbiak: 1) Már az első jelentésben megállapította a bizottság: népszámláláskor elsősorban az állampolgárok nemzetiség és anyanyelv szerinti megoszlását követik, a kisebbségek képviselői ugyanakkor rámutattak arra, hogy a kisebbségekhez tartozó állampolgárok valós száma magasabb, mint amennyi a hivatalos statisztikákban szerepel. A 2. jelentésben erre a tényre azzal kapcsolatban mutatott rá a bizottság, hogy a nyelvhasználati jogok érvényesíthetőségekor és a kisebbségi kultúrák támogatásakor csak a hivatalos statisztikai adatokat veszik figyelembe, holott éppen ezen a két területen szükség volna egyéb szempontokat is érvényesíteni az adott szolgáltatást, támogatást igénylő személyek valós számának megállapításához. 2) A 2. bizottsági jelentés bírálja, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvényben és az oktatási törvényben garantált jogok csak a szlovák állampolgárokat illetik meg. 3) Az első jelentésben a bizottság üdvözölte az ún. diszkriminációellenes törvény előkészítését. A második jelentésben viszont negatívan értékelte azt a tényt, hogy a “speciális kiegyenlítő intézkedések” alkalmazását lehetővé tevő 8. § (8) bekezdés alkotmányos voltáról tárgyal az alkotmánybíróság. A jelentés készítésekor az alkotmánybíróság még nem hozta meg határozatát, a bizottság azonban rámutatott arra: mind a Keretegyezmény 4. cikke, mind pedig egyéb nemzetközi emberi jogi dokumentumok alapján nyilvánvaló, hogy az ilyen speciális intézkedések nemcsak legitimek, hanem bizonyos esetekben szükségesek is ahhoz, hogy megvalósuljon a többségi és a kisebbségi személyek valós egyenlősége. Amint azt fentebb említettük, az alkotmánybíróság végül is alkotmányellenesnek minősítette ezt a rendelkezést. 4) Az 1. jelentésben a bizottság úgy találta, hogy számos területen nem kielégítők a kisebbségi jogok törvényi garanciái, ugyanis a kisebbségi jogok nagyon általánosan vannak megfogalmazva. A bizottság szerint (1. jelentés) elsősorban az alábbi területeken volna szükség pontosabb törvényi szabályozásra: oktatásügy, a kisebbségi rádió- és televíziós műsorszórás, a kisebbségi nyelvek használata a hatóságokkal történő kommunikáció során. A második jelentésben a bizottság arra mutatott rá: szükség volna több belső jogszabály módosítására, hogy a szlovákiai jogszabályok “teljes mértékben kompatibilissé” váljanak az időközben elfogadott nyelvi Charta vállalt rendelkezéseivel. 5) Mind az első, mind a második jelentésében a bizottság azt állapította meg, hogy a Keretegyezmény végrehajtásáról készült jelentésekben elsősorban a kisebbségi jogok törvényi szintű garantálásáról esik szó, e jogok konkrét érvényesüléséről alig lehet valamit megtudni. 5. A MAGYAR NYELV HASZNÁLATA A NYILVÁNOS SZÍNTEREKEN A politikai helyzet megváltozásával, valamint a kisebbségi nyelvek használatát lehetővé tevő jogszabályok elfogadásával az utóbbi tizenöt évben bővültek és javultak a magyar nyelv nyilvános használatának lehetőségei: a korábbi időszakkal összevetve nőtt a standard nyelvváltozat használatát kívánó színtereknek a száma, bővült a magyar nyelvű írásbeliség, nagyobb stílusbeli és műfaji differenciáltság figyelhető meg. A legjelentősebb változás azonban a szaknyelvek területén mutatkozik: a korábbi időszakkal összevetve több fiatalnak van lehetősége arra, hogy felsőfokú tanulmányait anyanyelvén végezze (akár Magyarországon, akár nálunk), így megismerje és aktivan használja is az adott szaknyelvet; jogi, közgazdasági, környezetvédelmi stb. publikációk jelennek meg, több lehetőség van a magyarországi szakemberekkel való kommunikációra. Tekintsük most át röviden, milyen változások figyelhetők meg néhány fontosabb nyelvhasználati színtéren! 5.1. A szlovákiai magyar sajtó, rádió és televízió Objektív okokból a szlovákiai magyar sajtó tematikailag, ideológiailag és nyelvileg is kevésbé differenciált, mint a magyarországi, a korábbi évtizedekkel összevetve azonban e területen is javult a helyzet. A központi írott sajtó arány-
