Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Szabómihály Gizella: A szlovákiai magyarság nyelvi helyzete
A szlovákiai magyarság nyelvi helyzete 269 zártnak tekinti a nyilvános nyelvhasználat szabályozásának folyamatát, a belső jogrend összhangban van az adott nemzetközi egyezmény rendelkezéseivel. így a keretegyezmény végrehajtásával kapcsolatban a szlovák kormány megállapítja, hogy Szlovákia a kisebbségi nyelvi jogokat európai módon, „magas színvonalon“ biztosítja. A charta szlovákiai alkalmazásáról készített kormányjelentés pedig leszögezi, hogy a már korábban elfogadott nyelvhasználati törvények révén Szlovákia előzőleg teljesítette a vállalt kötelezettségeket, bár nyitott az Európa Tanács szakértőinek javaslatai iránt. 4.2. A szlovák nyelvpolitika jellemzői Az Andrássy György-féle osztályozás szerint (Andrássy 1998) Szlovákia a B-típusú államok sorába tartozik: a hivatalos nyelv (pontosabban az államnyelv) a többségi nyelv, s bár a kisebbségi nyelvek egyike sem hivatalos nyelv, a kisebbségek nyelvhasználata jogilag szabályozott. Egyúttal azonban az államnyelvtörvény értelmében a szlovák nyelv elsőbbséget élvez minden más nyelvvel szemben, s úgy tűnik, ezen az egyoldalú helyzeten sem a volt, sem pedig a jelenlegi szlovák kormányzat nem kíván változtatni. A Keretegyezmény végrehajtásáról készített szakértői vélemény kifogásolta az államnyelvtörvény egyes rendelkezéseit; a szlovák válaszban többek között ez olvasható: „A Szlovák Köztársaság kormánya nem azonosul a szakvélemény 36. pontjával, sem a Tanácsadó Bizottság arra vonatkozó ajánlásával, hogy a kisebbségi nyelvek használata előnyt élvezzen a hivatalos nyelvvel szemben. A Szlovák Köztársaság ezt a kérdést A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájával összhangban fogja kezelni“. A Chartához fűzött nyilatkozatban azonban több helyütt is olvasható az a megállapítás, hogy Szlovákia a vállalt kötelezettségeket az „államnyelv sérelme nélkül“ fogja alkalmazni. Az elmondottak értelmében Szlovákiában a nyilvános színtereken alapértelmezésben a szlovák nyelv használandó, a kisebbségekhez tartozó személyek bizonyos törvényi keretek között emellett az adott kisebbségi nyelvet is használhatják. A kisebbségi nyelvi jogok gyakorlása valójában az egyén magánügye, amihez az állam minimális segítséget nyújt. Az alkotmányban a kisebbségi jogok egyéni és állampolgárijogként fogalmazódnak meg, az emberi és szabadságjogok rendszeréhez kapcsolódnak, az állampolgárok egyenlőségének és a diszkriminációmentességnek az elvére épülnek (Šutaj-Olejník 1998, 285; Initial Periodical Report 2003, 5; a kisebbségi politika kapcsán 1. még Dostál 2003, Orosz 2005). A szlovák értelmezés szerint a diszkriminációmentesség a pozitív diszkrimináció elutasítását jelenti, többek között ezt bizonyítja az is, hogy az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette az ún. diszkriminációellenes törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint az esélyegyenlőség és az azonos bánásmód biztosításának érdekében speciális „kiegyenlítő” intézkedések alkalmazhatók, amelyek célja a „faji vagy etnikai származással összefüggő hátrányos megkülönböztetés megakadályozása”. 4.3. A szlovákiai kisebbségi nyelvi jogok a nemzetközi „standardok” tükrében Amint fentebb arról már volt szó, a szlovák politikai elit véleménye szerint Szlovákia magas szintű nyelvhasználati jogokat biztosít a kisebbségeknek, a kisebbségek viszont - a leginkább érzékelhető módon a szlovákiai magyarok - nem tartják kielégítőnek a jelenlegi helyzetet.422 Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy alapjában véve mindkét félnek 422 A kormány mellett működő kisebbségi tanács a Charta végrehajtásáról készült külügyminisztériumi jelentés első változatának megvitatásakor (2003 januárja) támogatta a Csáky Pál ember- és kisebbségjogi miniszterelnök-helyettes hivatala által kidolgozott szakvéleményt, amely szerint a Chartában vállalt kötelezettségek tényleges végrehajtása érdekében módosítani kellene az államnyclvtörvényt, 10%-ra kellene csökkenteni a kisebbségi nyelv alkalmazhatóságához szükséges számarányt, s azt nem települési szinten, hanem a magasabb szintű területi-közigazgatási egységek szintjén kell meghatározni, bővíteni kell a kisebbségi nyelvek írásbeli használatának lehetőségét a hivatali kapcsolatokban (a véleményt 1. Gyuricsek 2003).
