Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)

Szabómihály Gizella: A szlovákiai magyarság nyelvi helyzete

A szlovákiai magyarság nyelvi helyzete 267 vén az Európa Tanács szakértőinek továbbra is nagy szerepük van abban, hogy a kisebbségek szempontjából pozitív irányba befolyásolják a belső törvényalkotást, illetve -alkalmazást. Szlovákia európai uniós csatlakozása kapcsán az országértékelésekben is rendszeresen szóba került a kisebbségek helyzete, a hangsúly azon­ban a romakérdésre helyeződött át: az Európai Unió a közép- és kelet-európai roma népesség rendkívül rossz szociális és egyéb helyzetét po­tenciális konfliktusforrásnak minősítette, s ezért ennek hatékony kezelését sürgette. A határokon átnyúló eurorégiók kialakulásá­val, valamint az uniós előcsatlakozási alapok és az ún. Interreg programok révén sok szlovákiai magyar intézmény, szervezet és főleg helyi ön­­kormányzat került közvetlen munkakapcsolatba magyarországi partnerekkel. Ezáltal nagyon sok magyarnak nyílt lehetősége ama, hogy a magyar standard nyelvváltozatot használja, és megis­merkedjen a magyar közigazgatási, közgazdasá­gi, környezetvédelmi szaknyelwel. A Magyarországról az elmúlt másfél évti­zedben Szlovákiába érkezett (főként pénzbeli) támogatásnak elsősorban a mečiari időszakban volt életmentő szerepe, ezáltal vált ugyanis le­hetővé a magyar sajtó, valamint a különféle magyar szervezetek és intézmények túlélése azután, hogy a kilencvenes évek közepén a szlovák művelődési minisztérium a mini­mumra csökkentette ezek támogatását. A ma­gyarországi források ma is rendkívül jelentősek a szlovákiai magyar civil szféra működése, a magyar nyelv használatát lehetővé tevő fóru­mok fennmaradása szempontjából. E tekintet­ben külön ki kell emelni a szlovákiai magyar oktatásügyre fordított támogatásokat, a beirat­kozási programokat, a Szülőföldön magyarul program keretében nyújtott oktatási támoga­tást, valamint a Selye Egyetem létrehozásához, infrastruktúrájának kialakításához nyújtott hoz­zájárulást. 4. A SZLOVÁKIÁBAN HONOS NYELVEK STÁTUSÁNAK SZABÁLYOZÁSA 1989 UTÁN 4.1. A nyelvhasználat törvényi szabályozása A rendszerváltozást követő nagyarányú tör­vényalkotási folyamaton belül kiemelt helyet foglaltak el a nyelvhasználati kérdések, főleg a törvényjavaslatokat kísérő politikai, sajtó- és közéleti viták, olykor botrányok miatt (1. Berényi 1994; Szabómihály 2000/2002a; Zal­­abai szerk. 1995). A Szlovákiában honos nyel­vek státusának törvényi szabályozása kétirányú volt: az egyik oldalon a cél a nemzeti és állami szuverenitás jelképeként értelmezett szlovák nyelv státusának a megerősítése volt, a másik irányt a kisebbségek nyelvhasználati jogainak törvényi szintű - és nagyrészt nemzetközi nyo­másra elfogadott - szabályozása jelentette. Az 1989-es rendszerváltozás után hozott első tör­vények egyike a szlovák nyelvet a hivatalos nyelv rangjára emelte, szellemisége a későbbi jogi szabályozást is meghatározta. Az 1992-es önálló szlovák alkotmány 6. cikke bevezette az államnyelv fogalmát, e rendelkezés alapján fo­gadta el aztán a szlovák parlament az 1996-tól hatályos ún. államnyelvtörvényt, amely lénye­gében az 1990-es nyelvtörvény rendelkezéseit terjeszti ki szinte minden nyilvános színtérre. Az államnyelvtörvény értelmében a Szlovák Köztársaság területén az államnyelv előnyt élvez bármely más nyelvvel szemben, ez mindennemű hivatalos érintkezés nyelve a szóban és írásban. Az l.§ szerint ugyan e törvény nem érinti a ki­sebbségi nyelvek használatát, gyakorlatilag vi­szont azt csak a nemzetiségi oktatásra, valamint az állami tömegtájékoztatásra és a kisebbségi kulturális rendezvényekre korlátozza420. A kisebbségekkel az alkotmány 33. és 34. cikke foglalkozik, eszerint a kisebbségekhez tartozó személyek számára az alábbi nyelvi jo­gokat szavatolja az alkotmány: az anyanyelvű 420 Az államnyclvtörvényt külföldön is bírálták (pl. Daftary-Gál 2000), s rendszerint a francia nyclvtörvcnyhcz, a mö­götte meghúzódó évrendszert az amerikai „English only"-mozgaloméhoz hasonlították (Kontra 1999). A törvény bí­rálói nem utalnak viszont arra, hogy a szöveg a lengyelországi vagy a balti államokbeli nyclvtörvényck szövegezésé­vel vethető össze.

Next

/
Thumbnails
Contents