Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Szabómihály Gizella: A szlovákiai magyarság nyelvi helyzete
266 Szabómihály Gizella belül a nyelvi jogok - érvényesíthetősége jelentős helyet foglal el417; a pártnak kétségkívül nagy szerepe volt a kisebbségi nyelvhasználati jogokat biztosító törvények kiharcolásában, és főleg abban, hogy A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájához való csatlakozás során Szlovákia a magyarság vonatkozásában az előzetes elképzeléseknél kedvezőbb rendelkezéseket vállalt. Bár Szlovákia a kisebbségi jogokat csak egyéni jogként értelmezi, az önálló párt révén a magyarság már nem csupán a politika objektuma, hanem a politikát alakító tényező is, amely helyi, regionális és országos szinten is képes képviselni a magyarság érdekeit. A magyar pártok működése a nyelvhasználatra abban a tekintetben is pozitívan hatott, hogy jelentős mértékben fejlődött a magyar nyelvű közélet, új témák jelentek meg a közbeszéd szintjén, több politizáló embernek van lehetősége és alkalma arra, hogy nyilvánosan magyarul beszéljen. A magyar párt léte és az országos politikában egyedüli kisebbségi parlamenti pártként való megjelenése egyúttal bizonyos negatív következménnyel is járt: a szlovák lakosság és sok politikus előtt is úgy tűnt, hogy kisebbségi nyelvhasználati igényekkel csak a magyarság lép fel (vagyis a többi kisebbség nem „követelőzik“), s a nyelvi jogok érvényesítésének igénye a területi autonómiához, majd pedig Szlovákia területi integritásának megsértéséhez (a dél-szlovákiai magyarlakta területeknek Magyarországhoz való visszacsatolásához) vezető első lépés418. Véleményem szerint a magyar törekvések ilyen interpretálása nagymértékben befolyásolta a törvényalkotási folyamatot e területen. 3.3. A nemzetközi környezet változása, a nemzetközi szervezetek és Magyarország szerepe A „reális szocializmus“ évtizedeiben a kisebbségi jogokat a proletár internacionalizmus és az ún. lenini nemzetiségi politika szellemében kezelték, és nyilvánították megoldottnak. A kisebbségi kérdést az adott ország belíigyének tekintették, amelyet az anyaország csak igen korlátozott mértékben befolyásolhatott - ha a hatalmon levő garnitúra ezt egyáltalán fontosnak tartotta. A kisebbségi jogok (s ezen belül a nyelvi jogok) megjelentek ugyan a szocialista alkotmányokban, de az egyes nyelvhasználati jogoknak konkrét törvényekben történő meghatározására nem nagyon került sor, és a kisebbségek nyelvhasználati jogai is leginkább csak az oktatásra és a kulturális életre korlátozódtak. A kisebbségi és ezen belül a nyelvi jogok érvényesülését az is nehezítette, hogy a kilencvenes évek előtt a releváns nemzetközi szervezetek ezekkel a problémákkal igen felületesen foglalkoztak, s csak az utóbbi évtizedekben gyorsult fel a fejlődés e területen (1. Szabómihály 2005c). A szlovákiai kisebbségek esetében két szervezet, az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (illetve ezen belül a nemzeti kisebbségi főbiztos) játszott jelentős szerepet. Köztudott, hogy az ország Európa tanácsi felvételének a feltétele volt a kisebbségek névhasználati jogát és a hagyományos településnevek használatát biztosító törvények elfogadása.419 Mivel Szlovákia időközben csatlakozott a Kisebbségvédelmi keretegyezményhez, valamint A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájához, e dokumentumok ellenőrzési mechanizmusa ré-417 A választási programok az MK.P honlapján (www.mkp.sk) a Választások rovat alatt olvashatók; c programokat bemutatja még Öllös László is (2004, 67-74). 418 Ilyen vélemények elsősorban a kisebbségi nyelvhasználati törvény parlamenti vitájában hangzottak cl (1. Správa 1999). A Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának ratifikálása kapcsán pedig a Szlovák Nemzeti Párt egyik képviselője ezt nyilatkozta: „Nem vagyok azzal megelégedve, hogy elfogadták a Chartát [...], mivel ebben az államalkotó nemzet jogainak a megsértését és a területi autonómia kialakításához vezető első lépést látjuk. [...]” (Parlamentný kuriér LXXXV/2001, 4. old.). 419 A család- és utónevekről szóló 1993. évi 300. számú törvény, az 1994. évi 154. számú anyakönyvi törvény és a települések kisebbségi nyelvű megjelöléséről szóló 1994. évi 191. sz. törvény (ún. táblatörvény).
