Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Szabómihály Gizella: A szlovákiai magyarság nyelvi helyzete
A szlovákiai magyarság nyelvi helyzete 263 gyarlakta területei: Románia erdélyi része és a Partium, Dél-Szlovákia, a Vajdaság, Kárpátalja Magyarországgal és Dél-Szlovákiával határos síkvidéki területei. Ezeken a területeken legalább regionális szinten van magyar nyelvű közigazgatás, oktatás, kiterjedt írásbeliség, sajtó stb. A többi kisebb régiót (Horvátország, Szlovénia, Ausztria magyarlakta települései) a magyar nyelv kezdetleges központjainak nevezhetjük (bővebben 1. Lanstyák 1995/1998a; 1995/1998b). Köztudott, hogy az etnikai identitást többféle összetevő alkotja, ezért többféleképp is megfogalmazható, ki számít „szlovákiai magyarnak. Hagyományosan a magukat magyar nemzetiségűnek és/vagy magyar anyanyelvűnek valló személyeket soroljuk ide, akik nagyrészt beszélnek ugyan szlovákul, de a magyar és a szlovák nyelv közül az előbbi a domináns. E tanulmányban is elsősorban így értelmezzük a „szlovákiai magyar“ fogalmát, annál is inkább, mert nyelvi adataink is nagyrészt ettől a csoporttól származnak, mintegy marginális csoportként természetesen azonban figyelembe kell venni a szlovákdomináns kétnyelvű beszélőket is (1. még Lampl 1999a, Gyurgyík 2006, 21). Általánosan ismert és tapasztalt tény, hogy ugyanazt a fogalmat többféleképpen nevezhetjük meg, és ugyanazt a tartalmat többféle nyelvi formába öntve is kifejezhetjük. A nyelvi elemek közötti választás lehetőségével függ össze a nyelvi változó fogalma. „A nyelvi változó alternatív nyelvi lehetőségek - legalább kéttagú - együttese egyazon dolog, jelenség, funkció kifejezésére“ (Kiss 1995, 62). A változók megvalósulási formáját változatnak nevezzük. A kétnyelvű beszélőközösségek, konkrétan a szlovákiai magyarság szempontjából nézve kétfajta változót érdemes megkülönböztetni: az ún. egyetemes magyar változókat és a kontaktusváltozókat. Az előbbiek nagy valószínűséggel az egész magyar nyelvterületen változók, s egyik változatuknak sincs közvetlen párhuzama a szlovák nyelv egynyelvű változataiban (ilyenek például az eszik ige eszem ~ eszek változatai). Az utóbbiaknak több fajtáját is elkülöníthetjük; közös jellemzőjük az, hogy a változó egyik változatának van párhuzama a szlovákban (pl. a fáj a lába ~ fájnak a lábai), ezért e változat gyakoriságát a kétnyelvűség, tehát a szlovák nyelv ismerete és használata befolyásolhatja (az empirikus vizsgálatok szerint befolyásolja is). Az egyetemes változók változatainak eltérő gyakoriságú használata viszont más tényezőkkel, főképp az iskolázottsági szinttel függ össze (bővebben: Lanstyák-Szabómihály 1997; 1998; Szabómihály-Lanstyák 1998; 1. még Kontra 2003, 303-314). A nyelvi menedzselés kifejezést 1987-ben B. Jemudd és J. Neústupný használta először (angolul language management formában), maga az elmélet a nyelvtervezéssel413 foglalkozó szakemberek között folyó szemléletbeli viták eredményeként alakult ki. J. Neústupný szerint az alapvető véleménykülönbség az alábbiakban ragadható meg: a nyelvtervezésben a nyelvtervező szakemberek definiálják a problémákat, s nem foglalkoznak azzal, milyen nyelvi problémákkal küzdenek a beszélők egy-egy konkrét szituációban (1. mégNekvapil 2000, 166); ezzel függ össze továbbá az a tény, hogy a nyelvtervezés a nyelvi problémákat a grammatikai kompetencia szintjén (vagyis elvont módon, a „nyelv“ problémájaként) értelmezi, s nem a beszélők problémájaként. Végül: a nyelvtervezés feltételezi a felülről történő irányítást: a nyelvtervezés (a nyelv tervezése) egyfajta objektív, technikai diszciplína, az ezt irányító szakemberek mintegy az egész társadalom nevében járnak el - ugyanakkor azonban kérdéses, honnan ered ez a szerepük, legitimációjuk. A nyelvi menedzselés folyamatában öt szakaszt különíthetünk el: 1) az interakció során a beszélők valamilyen módon eltérnek a normától (deviation). Nyelvi probléma akkor keletkezik, ha ezt az eltérést a beszélők 2) észreveszik (noting) és 3) pozitívan vagy negatívan értékelik (evaluation). Az észlelt eltérések kezelése céljából 4) akcióterv (adjustment design) kidolgozására és 5) megvalósítására (implementa-413 A külföldi szakirodalom természetesen a nyclvtcrvczés (language planning) kifejezést használja, az elmondottak viszont lényegében a hagyományos nyelvművelésre is vonatkoztathatók.
