Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
A kulturális intézményrendszer
260 Tóth Károly kistérségi szinten maradtak, az adott szervezetnél. Transzparens és effektiv támogatási forma lehetne ez a kistérségi gazdasági, turisztikai, kulturális és egyéb támogatások esetében. A legfontosabb eleme ennek a rendszernek az volt, hogy helyi, mikroregionális forrásokat kellett mozgósítania, és az egész összeget csak az adott régióban lehetett felhasználni pályázati rendszer keretében. Nagyon nagy tudásra, tapasztalatokra és főleg anyagi erőforrásokra tettek szert ezek a regranting programban részt vevő szervezetek, a régióban pedig a pályázó kis szervezetek stabil támogatásban részesültek. 3.4. Országos és központi rendezvények Az országos és központi rendezvények köre az elmúlt időszakban bíztatóan bővült, már nem csak a Csemadok rendez ilyeneket, sőt a hagyományos Csemadok-rendezvényeket is több szervezet rendezi. Ugyanakkor a támogatási rendszeren belül ez nincs végiggondolva és kellő súllyal kezelve. Általában valamelyik szakmai csomag részeként kezdődik, és így komoly aránytalanságokhoz vezet a rendszer - pl. a hagyományos országos rendezvények a legtöbb esetben a Csemadok-csomag részét képezik, így csak Csemadok-szervezet pályázhatja meg, a tanulmányi versenyek pedig csak a meglehetősen kicsire zsugorodott oktatási csomagból remélhetnek támogatást stb. A másik oldalon kialakult egy hallgatólagos egyezség, hogy bizonyos központi rendezvényeket ki jogosult megpályázni, illetve azokat megrendezni. Ez a „biztonságérzet” sok esetben ahhoz vezet, hogy a központi rendezvények színvonala csökken, konkurencia hiányában a rendezvényekkel szemben támasztott követelményrendszer ki sem alakul. Bejáratott mechanizmusok alakulnak ki újító, innovatív elképzések nélkül, hiszen ez a rendszer nem hat ösztönzőleg ebbe az irányba. A megoldást a következőkben látnánk:- Szigorú és részletes követelményrendszer kialakítása až országos és központi rendezvényekkel kapcsolatban. Ez megszabná, hogy milyen színvonalon kell megrendezni a rendezvényt stb.- Nem a támogatás összegét, hanem a megrendezésjogát kellene megpályáztatni, hogy más szervezetek is esélyt kapjanak a szervezésre.- A kialakított követelményrendszer alapján ellenőrizni és értékelni kellene a rendezvények színvonalát az adományozó szervezet részéről. Ez manapság - elvétve - csak a sajtóban történik meg. 3.5. Objektivizált döntéshozatal Az egyes kuratóriumi, szakbizottsági, tanácsadói testületekben - minden olyan területen, ahol ez lehetséges - objektivizálni kellene a döntéshozatalt, olyan (pl. pontozásos stb.) rendszereket kialakítani, amelyek minimalizálnák a szubjektív, olykor lobbitevékenységen alapuló döntéseket. Vannak erre kidolgozott rendszerek, amelyek működőképesek. Végig kellene gondolni azt is, hogy ha egy pályázatot a testület támogatásra érdemesnek tart, azt a kért támogatási összeggel támogassa meg. A mai gyakorlat ezzel ellentétes, mindenki kap valamit, amiből aztán vagy meg tudja csinálni a projektumot, vagy nem. Természetesen egy ilyen rendszer nagyfokú önrészt követel meg, esetleg bizonyos mértékű utófinanszírozást. Az uniós és amerikai támogatások - nem véletlenül! - így működnek. 3.6. Az intézményrendszer megerősítése - ingatlan és tartalékalap Tulajdon (ingatlan), megfelelő személyi és technikai infrastruktúra - ezek kialakítása létszükséglet. Ma már egy civil szervezet nem versenyképes ezek nélkül. Nem biztos, hogy ezt magyarországi erőforrásokra kellene alapozni. Az önkormányzatok, vállalkozói erőforrások, a 2% stb. bevonásával olyan ingatlanokra kellene szert tenni, amelyek a szervezet tulajdonát képeznék, és megfelelő biztonságot adnának a szervezetek működéséhez. Hasonló kérdés a szervezetek tartalékalapképzése. E nélkül ma már pályázni sem lehet, és főleg nem áthidalni a későn érkező támogatásokból adódó gondokat. A folyamatos, kiegyensúlyozott működésnek előfeltétele a tartalékalap.
