Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
A kulturális intézményrendszer
258 Tóth Károly c) Az egyes régiókat külön-külön kell kezelni, mert nagyon eltérő problémák és lehetőségek vannak jelen az egyes határon túli régiókban. 3.1. Közalapítványok, alapok Az Illyés Közalapítvány 1994-ben bevezetett alkuratóriumi rendszere az elmúlt években nagyobb konfliktusok és problémák nélkül működött Szlovákiban. Egy demokratikus, alulról épitkező rendszert sikerült kialakítani, amelyben négyévenként újraszervezett szaktestületek (bejelentkezett kulturális és civil intézmények, számuk meghaladta a kétszázat) döntöttek az anyagi eszközök belső arányairól, illetve az egyes pályázatokról. Áttekinthető és főleg egymás által ellenőrizhető volt ez a rendszer, és ez jelentette az erősségét. Nagyon fontos volt az anyagi támogatások megítélése szempontjából, hogy olyan területeket támogatott, amelyet egyébként más forrásból lehetetlen volt biztosítani (tudomány, szakmai szervezetek, réteglapok, falusi öntevékeny csoportok stb.). Ezek a „kis pénzek” nagyon fontos pénzek voltak, és sok esetben többet jelentettek, mint a nagy uniós vagy amerikai támogatások. És ezt jelentik ma is. Mindeközben kialakultak olyan közalapítványok, amelyek a) Egy-egy specifikus terület támogatására összpontosítottak (Apáczai Közalapítvány, Új Kézfogás Közalapítvány stb.), amelyek sok esetben ugyanazt a területet (oktatás, határon átnyúló kapcsolatok stb.) támogatták. b) A sajtó- és egyházi támogatások esetében új helyzet alakult ki: a sajtó profitorientáltsága folytán - a réteg és szakmai lapokat leszámítva - önfenntartó lett, az egyház pedig, jelentős mértékben visszaszerezve vagyonát, saját működését biztosítani tudta. c) Az iskolák esetében az ún. diáktámogatás (Pázmány Péter Alapítvány) olyan forrásokhoz juttatta a szlovákiai magyar iskolákat, amelyről korábban álmodni sem mertek (jelenleg a legnagyobb tőkeerővel rendelkező alapítvány Szlovákiában a magyarországi támogatások közvetítésére létrehozott Pázmány Péter Alapítvány, mellette a Soros Alapítvány csak a negyedik). d) Megjelentek más erőforrások is: PHARE, interreg, strukturális alapok, egyéb uniós források (Norvég projekt), amelyek egy-egy pályázat esetében volumenében nagyobb pénzeszközt jelentenek, mint az Illyés Közalapítvány teljes éves szlovákiai költségvetése. Ezek elérhetősége azonban az egyes kisebbségi szervezetek számára, elsősorban az önrész és a szakmai felkészültség, nyelvismeret stb. miatt, szinte lehetetlen. Mindezek tükrében újra kellene fogalmazni a magyarországi alapok Szlovákiába irányuló támogatásának belső struktúráját. a) Azokra a területekre kell összpontosítani a támogatásokat, amelyek más forrásból nem biztosíthatók, (ezek alapvetően a falusi öntevékeny körök - jelentős részük a Csemadok helyi szervezete mellett működik, helyi és mikroregionális szervezetek, amelyek nagyon kis támogatás mellett hatékonyan tudnak részt venni a közösségfejlesztésben, a helyi turizmus beindításában, a gazdasági kapcsolatok, a határon átnyúló együttműködés kialakításában, illetve az identitás megőrzésében). b) Tudományos intézmények és báziskönyvtárak, amelyek a kisebb, de az egész régió szellemi infrastruktúráját biztosítják. c) A réteglapok (ifjúsági, irodalmi, tudományos, szakmai, egyetemi, vallási lapok és folyóiratok), amelyek mindig veszteségesek lesznek, de nagyon nagy szükség van rájuk az értelmiség megtartása és az értékközvetítés szempontjából. d) Az egyházak esetében az egyházak által létrehozott vagy mellettük létrejött, elsősorban karitatív vagy ifjúsági programokat megvalósító civil szervezetek programjai. e) Tudásalapú informatikai támogatások. Nem elsősorban technikai, hanem a nemzeti kulturális értékek tartalomfejlesztése és digitalizálása (NDA, MEK stb.). f) Hosszú távú, stratégiai, elsősorban képzési programok támogatása, amelyek felkészítik az egyes szervezeteket, hogy versenyképesen tudjanak részt venni a létező és egyre
