Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
A kulturális intézményrendszer
A kulturális támogatások átalakításának lehetséges formái 257 TÓTH KÁROLY 3. A KULTURÁLIS TÁMOGATÁSOK ÁTALAKÍTÁSÁNAK LEHETSÉGES FORMÁI Az elmúlt időszakban több fontos írás, tanulmány, interjú jelent meg a magyarországi támogatási rendszer átszervezéséről, reformjáról, újragondolásáról.4TM Az írások nagy részének az a fő gondolata, hogy át kell alakítani a magyarországi támogatási rendszert, hiszen annak hatékonysága nagyon sok kívánnivalót hagyott maga után az elmúlt időszakban. Vitatható ez a megállapítás főleg azokban az esetekben, amikor a szerzők konkrét eseteket nem hoznak fel, és csak általában formálnak negatív véleményt az elmúlt időszak támogatáspolitikájáról. Ugyanakkor helyénvaló az a megállapítás, hogy napjaink változó körülményei szükségessé teszik a támogatási rendszerek rugalmas változtatását, mert nemcsak az anyagi források változnak, hanem a célcsoportok is komoly átalakulásokon mennek keresztül az egyes határon túli régiókban. Igaz az az állítás is, hogy az elmúlt négy évben - főleg az uniós csatlakozás és a környező államok társadalmi átalakulása kapcsán - nagyban megváltozott ez egyes határon túli régiók helyzete. A gazdasági és szociológiai kutatások azt bizonyítják, hogy egyre eltérőbb viszonyok alakulnak ki az egyes régiókban (megváltoztak a hagyományosan ismert és a közbeszéd témáját is képező demográfiai, gazdasági, szociális, migrációs, politikai és egyéb összetevők). Ez azt eredményezte, hogy immár külön-külön kell kezelni az egyes határon túli régiókat. Nem lehet közös nevezőre hozni pl. Kárpátalja vagy Vajdaság helyzetét a társult országok (Szlovákia, Szlovénia) vagy a társulásra váró országok (Románia és Horvátország) helyzetével. Az is fontos tényező, hogy az egyes szomszédos államokban az ún. magyar pártok milyen pozíciókat foglalnak el a politikai életben, a par 408 lamentben, a kormányzati struktúrában, az államigazgatásban, a megyei és helyi önkormányzatokban, illetve mennyire fejlett az adott ország kisebbségi magyar civil szférája, mennyire kommunikatívak és felkészültek a kisebbségi szervezetek a többségi nemzet hasonló szervezeteivel való kooperációban. Másképp jelenik meg a természetes asszimiláció, a vegyes házasság, a belső és külső migráció, az elvándorlás, a határ menti együttműködés, a népességcsökkenés, az értelmiségi elvándorlás, a munkaerő-piaci mozgás kérdése stb. az egyes régiókban. Nyilvánvaló, hogy a magyarországi politikai elit, illetve az egyes határon túli régiókkal foglalkozó intézmények számára az a könnyebbik megoldás, ha egységesen tudják kezelni a határon túli régiókat, de az elmúlt másfél évtized alatt bekövetkezett változások ma már ezt aligha teszik lehetővé. A differenciált megközelítés célirányosabb és hatékonyabb támogatási rendszer kialakítását teszi szükségessé. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy - minden hiányossága ellenére - egy nagyon produktív támogatási rendszerről beszélhetünk: Szlovákia esetében magyar intézmények olyan támogatásokat kaptak Magyarországtól (Illyés Közalapítvány, Apáczai Közalapítvány és más köz-, illetve magánalapítványok), amelyeket más forrásból lehetetlen lett volna biztosítani. Az elkövetkező időszak támogatási rendszerének kialakításakor (főleg a megváltozott politikai viszonyok közepette) ezt a tényt nagyon komolyan kell mérlegelni. A kiindulási pontjaink a következők: a) A magyar alkotmányból adódóan a magyar kormányzatnak foglalkoznia kell a határon túli magyarok helyzetével. b) Anyagi támogatásokon keresztül hatékonyan kell befolyásolnia az egyes régiók versenyképességét és anyagi-szellemi kondícióit. Ez főleg Magyarország számára fontos, hiszen erős partnerek és a szlovákiai pályázási piacon is helytálló szervezetek jöhetnek így létre. 408 Lásd Bárdi 2003, uo.; Elekes Botond, Entz Géza, Misovitz Tibor, Pomogáts Béla, Tibád Zoltán, Tőkés László hozzászólásai, Bárdi 2004., Határon túli felsőoktatási és K+ F támogatások és hasznosulásuk Magyarországon, Törzsök 2006, Horváth-Riz 2006., Simon 2006.
