Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
A kulturális intézményrendszer
228 Tóth Károly Ugyanakkor új folyamatok indultak be a civil szférán belül. Az alapítványi törvényt ugyan módosították, és megszüntették az állami felügyelet negatív elemeit, de a törzstőke tekintetében nem történt változás. Sőt egyes, a harmadik szektor prominens képviselőitől származó javaslat alapján egymillió koronára akarták emelni a törzstőkét, mondván, hogy néhány nagy alapítvány rendszerét kell kialakítani Szlovákiában. Ez az elképzelés végül kudarcba fulladt, és maradt a 200 000 koronás törzstőke. Ennek az időszaknak mégis a legmeghatározóbb jegye a Nyugat-orientáltság volt: felzárkózni a NATO-ba belépő közép-európai országokhoz, és megteremteni az uniós csatlakozás feltételeit Szlovákiában. A civil szektor ezekben a kérdésekben félreérthetetlenül és egységesen lépett fel, és komoly aktivitást fejtett ki a lakosság körében. Tette mindezt akkor, amikor a nagy nyugati és amerikai alapítványok (arra hivatkozva, hogy immár demokratikus kormánya van Szlovákiának) gyakorlatilag elhagyták Szlovákiát. A korábbi stabil anyagi források egyik napról a másikra elapadtak, miközben a kormányzati támogatások új rendszere még nem alakult ki. Ez nagyon érzékenyen érintette az egész szektort. A hazai források nem tudták pótolni azt a nagyarányú támogatást, amelyet korábban a legfontosabb civil szervezetek élveztek. Ennek is volt köszönhető, hogy a civil szektoron belül a hangsúlyok a vidéki központok irányába tolódtak el. Míg korábban a nagy alapítványi és koordinatív központok (adományozók, szakmai, érdekvédelmi és képző szervezetek stb.) Pozsonyban voltak, 2000-től több vidéki szervezet szerepe értékelődött fel. Ezt a folyamatot csak erősítette a TRUST program (amelynek a koordinálásában komoly szerepet kaptak vidéki szervezetek is) és a regionális és vidékfejlesztést, illetve a decentralizált szociális juttatásokat preferáló programok. A korábbi civil intézmény fejlesztő programok helyett elsősorban a roma felzárkóztatási programok kerültek előtérbe, amelyek szintén Közép- és főleg Kelet-Szlovákiára összpontosultak. Ugyanígy kiemelt szerepet kapott a határon átnyúló kapcsolatok, illetve a regionális programok kialakításának ösztönzése, ami úgyszintén a vidéki programok erősítését szolgáló projektek körébe tartozott (CBC, Visegrádi Alap, Kárpátok Alapítvány stb.). Hangsúlyeltolódás állt be az egész szektor szerepét illetően is. Míg korábban a szlovákiai civil szektor jelentős mértékben a hatalommal szemben szerveződött meg, az új demokratikus viszonyok és az uniós értékrend értelmében az együttműködés legkülönbözőbb formáit „kellett” kialakítania az üzleti, állami és önkormányzati szférával. Nem volt könnyű feladat, hiszen a másik oldalon - főleg az állami középszintű vezetés részéről - nem mutatkozott akarat az ilyen jellegű együttműködésre. Mindezek fokozatosan ahhoz vezettek, hogy a szektor közéleti szerepvállalása gyengült, a Harmadik Szektor Grémiuma gyakorlatilag elveszítette korábbi pozícióit, kicserélődött a vezetése, és ugyan az információhoz való szabad hozzájutásról szóló törvény előkészítésében még utoljára a civil szervezetek mozgósíthatóak voltak, és komoly nyomást gyakoroltak a hatalomra, országos kampányok helyett inkább a lobbitevékenység, a helyi és mikroregionális civil koalíciók kezdeményezései kerültek előtérbe. 1. táblázat. A civil szervezetek számának alakulása 1998-2004 között Jogi forma 1998 1999 2000 2002 2003 2004 2005 Polgári társulás 12 000 12 937 17 000 20 803 20 575 23 789 25 257 Alapítvány 422 442 472 553 249 305 325 Jótékonysági alap 161 206 269 345 440 513 497 Közhasznú társaság 16 40 103 215 397 831 1 021 Összesen 12 599 13 625 17 844 21 916 21 661 25 438 27 100 Megjegyzés: 2001-ből nincs adat.
