Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
A kulturális intézményrendszer
A szlovákiai magyar kulturális intézmények 227 vezetek tevékenységét: a PDCS (Partners for Democratic Change Slovakia), amely trénereket, konzultánsokat képzett, a SAIA, amely konzultációs, tanácsadói és információs szolgáltatásokat biztosított a diákok és szervezetek számára, szakmai-tudományos szervezetek alakultak: Inštitút pre verejné otázky (IVO), Simečka Alapítvány, Fórum Kisebbségkutató Intézet stb. A civil szervezetek internetes oldalt indítottak www.changenet.sk címmel (máig működik), ahol a pályázati lehetőségektől kezdve az aktuális közéleti és politikai történésekig mindenről informálták a szektorban dolgozókat. Nonprofit címmel havilap jelent meg (1. Nonprofit Központ), és képzések indultak a Fórum Információs Központ szervezésében, amelyek színvonalasan és hatékonyan informálták és művelték a szektor vezetőit. Általában jellemző volt, hogy a szektorban képzett és szakmailag felkészült szakemberek dolgoztak - sokuk az utóbbi években az uniós adminisztrációban, a profit szférában vagy az államigazgatásban találtak munkahelyet, ahol szakmai tapasztalataik miatt keresettek és megbecsültek lettek. A szektor kiépítette külföldi kapcsolatait is. Több nagy nyugati magán és állami alapítvány működtetett irodát Pozsonyban (OSF, Charles Stewart Mott Foundation, Gennan Marshall Fund, FCS, USAID, Holland Alapítványok, Kárpátok Alapítvány, Sasakawa Peace Foundation stb.), helyi szakemberek vettek részt a támogatások elosztásában. Szlovákiáról ezekben az években két dolog jutott a nemzetközi érdeklődő közönség eszébe: Mečiar keleti orientálódása, illetve a civil szektor erőssége és nyugati orientáltsága. Jelentős intézményi lépésnek tekinthető az ún. Adományozók Fóruma (Fórum Donorov) megnevezésű informális csoportosulás létrejötte, amely összehangolta és koordinálta a legnagyobb Szlovákiában működő adományozó szervezetek munkáját, racionalizálva és célirányossá téve a támogatásokat. Az Adományozók Fóruma fontos szerepet játszott az OK ’98 kampány megszervezésében és finanszírozásában. Több országos kampányt is folytattak a civil szervezetek ebben az időszakban. Az első nagyobb szabású kampány a „Harmadik szektor SOS” volt (1996). A mečiari kormányzat gyökeresen át akarta alakítani a civil szektort szabályozó törvényeket. Elsőként az alapítványokról szóló törvényt módosította: a törzstőke megemelésével ellehetetlenítette a munkájukat, és közvetlen állami ellenőrzés alá vonta őket. Az SOS-kampány ugyan nem érte el célját (az alapítványokról szóló törvényt elfogadták), de első ízben mozgósította országos szinten a harmadik szektort. Annyiban azonban mégis sikeresnek volt tekinthető, hogy a polgári társulásokról szóló törvény módosításába a kormányzat már nem mert belefogni. Hasonló kampányt folytattak a civil szervezetek Szlovákia NATO-ba lépéséért, illetve a közvetlen köztársasági elnökválasztásért. A civil szervezetek tevékenységének kicsúcsosodása az „OK ’98” kampány volt. A Polgári Kampány ’98 (Občianska kampaň ’98) megnevezésű több elemű aktivitás a szlovákiai civil szektor egyik legeredetibb kezdeményezése és legnagyobb hazai és nemzetközi visszhangot kiváltó országos megmozdulása volt. Fő célja a fiatal és az ingadozó választók mozgósítása volt, hogy vegyenek rész a parlamenti választásokon 1998-ban, de nagyon fontos eleme volt az egész kampánynak az ún. párhuzamos szavazatszámlálás is. A kampány sikeres volt, a választásokon nagy arányban vettek részt a fiatalok és a demokratikus pártokat választó polgárok, a párhuzamos szavazatszámlálás pedig fél nappal a hivatalos eredmények közzététele előtt pontos eredményt hozott. A több tízezer aktivistának volt köszönhető, hogy választási visszaélésekre nem került sor. A harmadik szektor méltán érezhette, hogy komoly szerepe volt a mečiari rendszer megbuktatásában. 1.3.3. Az uniós integráció időszaka (1998-) Az új kormányzat éppen ezért nagy figyelmet szentelt a harmadik szektornak. A Harmadik Szektor Grémiuma helyet kapott több konzultatív testületben az egyes szaktárcák mellett, a civil szervezetekkel pedig miniszterelnök-helyettesi szinten kiemelten foglalkozott a kormányzat.
