Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
A kulturális intézményrendszer
224 Tóth Károly zik, a legtöbb esetben a Csemadok égisze alatt működik. Az elmúlt időszakban a magyar kisebbségi intézményeket a következő kritériumok alapján sorolták be: 1. Önmagukat magyar (vagy nemzetiségi) intézménynek tartják. 2. Nemzeti alapon szerveződnek, tagságuk döntő része a magyar nemzeti kisebbség soraiból kerül ki. 3. A szervezet kommunikációs nyelve a magyar. 4. A magyarok által lakott területen működnek Szlovákiában, következésképpen a magyarok érdekeit is felvállalják. 5. A célcsoportjuk kizárólag vagy elsősorban magyar nemzetiségű. 6. Olyan speciális, főleg önkormányzati és állami intézmények esetében, mint a színházak, múzeumok, levéltárak, kultúrházak, kulturális központok stb., amelyek a magyarlakta területen működnek, rendelkeznek magyar munkatársakkal, magyar gyűjteménnyel, illetve rendeznek magyar rendezvényeket is. 7. Az ún. emyőszervezetek, amelyek a létükkel egyfajta virtuális nemzeti összetartozás igényét és megtestesülését fejezték ki. A másik fontos kérdés a szlovákiai magyar intézményrendszer értékelése szempontjából az, hogy mi tekinthető kulturális intézménynek. Azt mondhatnánk, hogy minden szervezet. Hiszen „...a kultúra az ember viszonya az objektivációk általa teremtett világával: vagyis az ember által átalakított természettel, a létrehozott tárgyi világgal, a technikai-termelési eljárásokkal és fogyasztási szokásokkal, a közösség és a társadalom struktúráival, az életmóddal, valamint a mindezek alapjául szolgáló ismeretekkel, tudással, normákkal, szimbólumokkal, tehát a tudományokkal, művészetekkel, erkölccsel, vallással, hittel, az emberek mindennapi beállítódásával és magatartásával. (Vitányi 1997, 5-6). De azért ez a kérdés ennél bonyolultabb. Bonyolulttá maga a kisebbség teszi azzal, hogy a kultúra fogalmát az elmúlt időszakokban önmaga szűkítette le olyan területekre, amelyeket az adott időszakban az identitás szempontjából fontosnak tartott. Ezek a következő magyarnak nevezett vagy hitt személyek, intézmények, területek stb.: 1. A hagyományos magyar nemzeti kultúra általában. 2. A kisebbségi magyar irodalom általában. 3. Irodalmárok, írók, kritikusok. 4. Az ún. magyar népi (főleg paraszti) kultúra képviselői, művelői és kutatói. 5. A magyarságukat is felvállaló művészek. 6. A magyar iskolák, pedagógusok, diákok. 7. Újságírók, lapok, folyóiratok, könyvek, kiadók 8. Magyarnak minősülő rendezvények, aktivitások, mozgalmak, táborok, túrák stb. 9. Magyar pártok és politikai mozgalmak. 10. Az önmagukat magyarnak valló tudományos munkatársak, intézmények, műhelyek stb. (elsősorban a társadalomtudományok területén). 1.2. A civil szektor fejlődése Szlovákiában Ahhoz, hogy megértsük és tágabb kontextusba helyezzük a szlovákiai magyar kulturális intézményrendszert, elemeznünk kell a szlovákiai civil szektor fejlődését, hiszen annak jogi keretei, finanszírozása, mozgástere kihatással volt a szlovákiai magyar intézményrendszerre. Csehszlovákiában az ún. egyesületi életnek nagyon nagy hagyományai alakultak ki a múlt század húszas és harmincas éveiben (csak Szlovákiában 16 000 egyesület volt a második világháború előtti időszakban). A polgárjogi aktivitások a szocializmus időszakában javarészt ezekre a hagyományokra alapozódtak. Nem véletlen tehát, hogy a rendszerváltás után a tradíciók, ha nem is elemi erővel, de nagyon karakterisztikusan jelentkeztek. Szlovákiában elsősorban az ún. földalatti egyház töltött be fontos szerepet a civil, auto-
