Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
A kortárs magyar líra paradigmái 19 tevésekre is, melyek meghatározzák az alábbi gondolatmenetet. Mivel a jelzett időszakban megjelent ide vonatkozó verseskötetek száma - beleértve a szlovákiai illetőségű szerzők Magyarországon kiadott, illetve a jelenleg nem Szlovákiában élők nem szlovákiai magyar kiadónál napvilágot látott műveit is; továbbá a (cseh)szlovákiai magyar alkotókat felvonultató antológiákat7 - meghaladja a 250-et, ez a tény eleve kizárja néhány szempont érvényesítését. Mindenekelőtt lehetetlen - és valószínűleg értelmetlen - vállalkozás volna egyfajta, értéksemlegességre törekvő arcképcsarnok felállítása. Ez az emlékmű bár hozná a hierarchia eliminálásából fakadó többletet, mégsem mutatná be a kortárs „szlovákiai magyar” lírában ható dinamizáló tényezőket. Ezzel összhangban szintén kérdéses volna egy olyan „irodalomtörténet” kivitelezése, mely a művek lajstromára épülne. Ebből ugyancsak nem lenne kiolvasható a kánonközi mozgások folyamata, pláne nem a befogadói magatartásformák időbeli változékonysága. Mindebből következően a továbbiakban nem fogjuk követni a verseskötetek megjelenésének, sem pedig szerzőik jelentkezésének időrendjét. A teljesség igénye nélkül olyan tendenciákat, történeti pozíciókat próbálunk kijelölni az adott intervallumban (még ha ez az aktív kánon látszólagos megkettőződéséhez vezet is), melyek - a recepció szempontjából is — mérvadó nyelvi-poétikai teljesítményekként tarthatók számon; országhatárokon és politikai küszöbhelyzeteken innen vagy túl. 2.1. Kánonképződés A ’70-es/’80-as évek magyar nyelvű költészetével, elsősorban az Orbán Ottó, Tandori Dezső, Petri György és Oravecz Imre nevével fémjelezhető kánonnal kapcsolatban megfogalmazódó kérdések talán legfontosabbika, hogy a modernségből származtatható lírai beszédhelyzetek és a hagyományozott formák közlésképességének határaival való szembesülés menynyiben készíti elő a posztmodernség diszkurzív tapasztalatát. Részint ebben a történeti horizontban válik példaértékűvé Tőzsér Árpád teljesítménye. Másrészt kétségtelen, hogy olyan nagy hatású, még formálódó életműről van szó, melynek éppen akkor erősödik fel a recepcióval szembeni megszólító ereje, amikor a küszöbhelyzetből következően kialakulni látszik a kortárs magyar líra - természetesen többkomponensű - ’90-es évekbeli új köznyelve (mindenekelőtt Garaczi László, Parti Nagy Lajos, Kukorelly Endre és Kovács András Ferenc szövegei alkothatják ennek sarkpontjait). A Tőzsér költészete iránti növekvő érdeklődést jól szemlélteti egyfelől Pécsi Györgyi monográfiájának megjelenése (1995), másfelől a ’90-es évek közepének az a fejleménye, mely szerint az irodalomkritika a Mittelszolipszizmus című kötetet (1995) - és visszamenőleg az addigi életmű egy vonulatát is (Mittel-versek) - kirívó egyetértéssel helyezte a „szlovákiai magyar” líra kánonlétesítő pozíciójába. Erről a poétikai folyamatról - melynek igen fontos része a szerző Történetek Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról című ’89-es kötete is - Németh Zoltán igy ír: „A ’90-es évek (...) egy új, talán mindennél nagyobb kihívást jelentettek a Tőzsér-líra számára. Az ’50-es évekbeli népiességnek, az ezt követő népi avantgárdnak, a ’70- es évek lírai modernséget lezáró redukcionizmusának megvolt a maga logikai sora. Még az ezt követő »új érzékenység« is illeszkedett egyfajta fejlődési modellbe, amely Tőzsémél egy közép-európai (magán)mitológia megalkotásával jelentkezett, s egy többé-kevésbé önmagába zárt korszak keretei között valósult meg. Ebből a szempontból a ’90-es évek nemcsak poétikai értelemben kényszerítették ki a változtatás igényét, hanem a megváltozott társadalmi erőtér felől is. (...) [Tőzsér Árpád] pontosan érzékel-7 Ezek közül kiemelnénk a Förtelmes kaszálógép avagy Köszöntés Hiccingából. (Cseh)szlovákiai magyar költők 1918-2003 című kiadványt (válogatta, szerkesztette, valamint az Utószót és az Életrajzi jegyzeteket írta Tóth László, 2003), amely - a szélesebb olvasóközönség számára - kiindulópontja lehet a történeti tájékozódásnak. Jeleznénk továbbá, hogy a 2004-ben induló Szlovákiai magyar szép versek címct/alcímct viselő sorozat - természetesen a felkért szerkesztők szempontjai és értékérzékc alapján (Csanda Gábor 2004; Zalán Tibor 2005; Kukorelly Endre 2006) - válogatást nyújt az aktuális év líratcfmeséből.
