Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)

Nagy Myrtil: Színpadi folklór

150 Nagy Myrtil Iában nem tárgya e tanulmánynak, hatása azon­ban egyértelmű: 1. A nagy számban életre hívott csoportok egy olyan mozgalmat indítottak el, amely hoz­zájárult ahhoz, hogy a még fellelhető, felkutat­ható és gyakran még élő népi hagyományokat megmentsék az utókornak - értékfeltáró és konzerváló tevékenység. 2. A helyi, regionális és országos (kulturá­lis, pártérdekeltségű) akcióknak és fesztiválok­nak köszönhetően közvetíteni tudták ezeket az értékeket a szélesebb közönségnek - közvetítő és nevelő tevékenység. A mennyiség minőségi kérdéseket is magá­val hozott, ezért kezdett el a Csemadok azzal is törődni, hogy a sok csoportnak az élén megfe­lelő szakemberek álljanak. Egészen 1982-ig, közösen a Szlovákiai Népművészeti Központ nemzetiségi részlegével, csoportvezetői tanfo­lyamokat szervezett itthon és Magyarországon, melyeken nagy számban vettek részt az ama­tőr csoportok vezetői. E tanfolyamok hatása többé-kevésbé meg is mutatkozott a színvona­lon, az addigi ötletszerű, rapszodikus tevékeny­ség tudatossá vált. A Csemadok 1955-től országos seregszemlé­ket rendezett, ahol az együttesek egymásnak is bemutatkozhattak, szakmai értékelésben része­sültek, és motivációt kaphattak a további mun­kához. Ilyen országos fesztivál volt például a zselizi, amely kimondottan népművészeti feszti­vál volt, és célja az országban működő (gyennek és felnőtt) amatőr néptáncegyüttesek versenyez­tetése és seregszemléje volt. A másik ilyen or­szágos fesztivál Gombaszögön valósult meg, és célja az volt, hogy áttekintést nyújtson a Csema­dok kulturális tevékenységéről. Ezek a fesztivá­lok nagyon közkedveltek voltak, hiszen Gomba­szögön több tízezer ember fordult meg a két nap alatt. De a versenyek is teli nézőtér előtt folytak, nem csupán a csoportok éppen nem szereplő tagjai előtt. Fontos szerepet töltött be továbbá a Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny, amely kimondottan a hagyományőrző és -ápoló folk­lórcsoportok, szólisták, zenekarok versenye volt. Az 1989-es változások idején egy kiforrott, intézményi hátérrel rendelkező, létszámát te­kintve rendkívül népes tagságú és minőségileg fejlett84, sokszínű, lendületben lévő színpadi folklórmozgalmat tudhatott magáénak a szlo­vákiai magyarság. Dél-Szlovákia magyarlakta falvai, községei között szinte nem volt olyan, ahol ne működött volna néptánccsoport vagy népdalkor, esetleg mindkettő. Az 1989-es változásoknak a Csemadok éle­tében is döntő szerepük volt, és nagy mérték­ben hatottak a színpadi folklórmozgalomra is. A pártvezetés és -ellenőrzés megszűnte után a Csemadok nem fektetett hangsúlyt saját külde­tése újrafogalmazására, s míg a környező világ az útkereséssel foglalkozott, addig a Csemadok főként azzal volt elfoglalva, hogy struktúráját, programközpontú tevékenységét és irányítását megőrizze. A Központi Bizottságnak immár nem kellett senki felé elszámolnia tevékenysé­gével. Azokhoz az eredményességi mutatókhoz viszont, amelyek addig a párt szemszögéből vett sikerességét bizonyították, továbbra is ra­gaszkodott, ezek azonban a rendszer- és közös­ségi szemléletváltásnak köszönhetően érdekte­lenné váltak. A Csemadokról fokozatosan vál­tak le az addig szárnyai és fennhatósága alatt működő együttesek, melyek anyagi hátterük biztosítása érdekében új működési formákat kerestek. Sajnos arra is volt példa, hogy a Cse­madok helyi szervezete ezt rossz néven vette, s nem engedte meg csoportjának, hogy önálló­sodjék, ezzel azonban hozzájárult a későbbi megszűnéséhez. A változások után már nem volt „muszáj” megszervezni egy-egy akciót, de úgy látszik, nem volt elég valóban elhivatott szervező és vezető; mert az országos népművészeti rendez­84 A szlovákiai országos katogorizációs versenyen, mely háromévente A, B, C kategóriákba sorolta a néptáncegyiittc­­seket, szlovákiai magyar együttesek is részt vettek. Hz az értékelés és a zselizi, illetve lévai versenyek alapján a szlo­vákiai magyar együttesek a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején egy kiegyensúlyozott mezőnyt képez­tek, ahol szép számmal képviseltették magukat az élvonalbeli, a kezdőket is motiváló együttesek. A Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny országos döntője szintén nagyon magas színvonalon működő népdalkörök seregszemléje volt.

Next

/
Thumbnails
Contents