Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Nagy Myrtil: Színpadi folklór
Színpadi folklór 151 vények színvonala folyamatosan csökkent, míg végül a Csemadok költségvetésének megvonása után a rendezvények megszűntek. Nem állják meg helyüket azok a kifogások, melyek az anyagiak megvonásával magyarázzák az országos rendezvények megszűnését, mivel ezek többsége, ami a színpadi folklórt illeti, már 1995 előtt megszűnt. Vannak azonban rendezvények, melyek annak köszönhetően, hogy rendezésük átkerült valamelyik területi választmányhoz, illetve nonprofit szervezeteihez, túlélték ezt az időszakot, s ezek képesek voltak a helyi forrásokat mozgósítani. így élte túl e nehéz időszakot például a Jókai Napok és a Duna Menti Tavasz. 1995-re az országos rendezvények, melyek nagy hatással voltak a szlovákiai magyar színpadi folklórmozgalomra, megszűntek. Az együttesek kikerültek egymás látószögéből, nem volt alkalmuk a tapasztalatcserére, egymástól tanulásra, színvonaluk a szakmai irányítás és tanácsadás hiánya miatt fokozatosan romlott. 1.2. Az 1995-től napjainkig tartó időszak A Mečiar-kormány 1995-ben teljesen megvonta a Csemadoktól az állami támogatást, ami a mozgalom szempontjából a következő következményekkel járt: A területtel foglalkozó szakmai szervezetek fokozatosan önállósultak, leváltak a Csemadokról, és önállóan működtek tovább, így alakult meg például a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség. A Csemadok központ irányítása és szervezése alatt megvalósuló országos hatósugarú népművészeti fesztiválok és regionális, kisebb seregszemlék átkerültek a helyi alapszervezetek vagy területi választmányok szervezése és finanszírozása alá, és így próbáltak tovább élni. A rossz anyagi feltételeknek köszönhetően a rendezvények egyre gyengébb színvonalúak voltak, sok közülük megszűnt, s ennek az lett a következménye, hogy a folklórcsoportok és néptáncegyüttesek egyre kevesebb fellépési lehetőséghez jutottak (a tagság a motiváció hiánya miatt elmaradozott, és sok csoport megszűnt), nem nyílt alkalmuk az egymástól tanulásra, nem kaptak szakmai értékelést és útbaigazítást. A néptáncegyüttesek szomorú képével ellentétben a hagyományőrző és hagyományápoló éneklőcsoportok - mivel küldetésük a helyi folklór színpadra állítása (itt nincs szükség különösebb szakmai fejlesztésre, mivel a meglévő anyagot, hagyományt kell színpadra állítani nagyobb beavatkozás nélkül) - folyamatosan jó színvonalat mutatnak, és az országos fórumuk sem szűnt meg. A feltáró munkák, néprajzi gyűjtések szervezetienné váltak, csak egy-egy kutató személyes elkötelezettségének köszönhetően folytak és folynak máig, de az anyagok egy helyen való összpontosítása és rendszerezése már elmaradt. A Csemadok korábbi időszakában felgyújtott néprajzi anyagok különböző helyekre kerültek, nagyon sok eltűnt (sajnos pótolhatatlanul), így az a bázis, melyből meríteni lehetne, csak körülményes úton vagy egyáltalán nem érhető el. A Csemadok egyik szerepét, nevezetesen a néptánc és népzene színpadi művelésével foglalkozó csoportok és hagyományőrző együttesek koordinációját és az e területtel összefüggő tevékenységet a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség vette át, amely annyira túlméretezte a tevékenységét, hogy a megvalósításába szó szerint belefulladt. A rengeteg akció szervezése mellett - egykori vezetői saját bevallása szerint is - nem jutott már energiája a módszertani munkára. A többé-kevésbé két-három emberből álló szervezet egy idő után már nem volt képes ellátni mindazt a feladatot, melyet célul tűzött ki maga elé, és ezért módosította alapszabályát: a tagságon alapuló szervezetből megpróbált szakmai szervezetté válni. így azonban, sajnos, nem tudta felvállalni azt, amit a nevében hordozott, vagyis a folklóregyüttesek szövetségét. A szakmai munkát ma a többnyire ugyanazon emberekből álló, 2000-ben alapított Flagyomány Alap végzi, a Folklórszövetség éves rendezvényeit pedig főként az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes szervezi és rendezi. A népdalkörök minőségi fejlődését a Bíborpiros szép rózsa országos népzenei verseny és a dunaszerdahelyi székhelyű, a Csemadok mellett működő Művelődési Intézet vette szárnyai alá. Segítségükre szolgál az ugyanitt létrehozott
