Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Nagy Myrtil: Színpadi folklór
NAGY MYRTIL SZÍNPADI FOLKLÓR A szlovákiai magyarság kultúrájának domináns és e kultúrát erősen befolyásoló része a színpadi folklór. Nem csupán e műfaj művelőire volt és van hatása, de közösségépítő, a fesztiválok révén tömegeket megmozgató ereje szintén vitathatatlan. A szlovákiai magyarság kulturális életének legnépesebb táborát képezik a színpadi folklórral foglalkozó gyermek-, ifjúsági és felnőtt együttesek. A színpadi folklórmozgalom nem csupán az egyén önmegvalósításának ad teret, hanem egyben a nemzeti hovatartozás mutatója is. „A néphagyományok és a folklór máig a nemzeti identitás kifejezését és megerősítését szolgálják, vagyis nem vesztettek jelentőségükből a XXI. században sem. Az egyre jobban egységesülő Európában szükség van az egyéni, az etnikus, ha tetszik, a nemzeti jegyek megtartására, mert eltűnésükkel szürkébb lenne a világ.” - írja Hoppál Mihály. A színpadi folklór a folklorizmus egyik formája, célja a folklór színpadi feldolgozása és bemutatása, és ezen túl az esztétikai értékek felmutatása. Hiányzik viszont mögüle a közösség, a csoport, amely birtokolja a bemutatott folklórt, melyben a folklór betölti közösségi funkcióját. Az autentikus eredeti környezetben működő hagyományokat, szokásokat el kell választani a színpadi megjelenítéstől. Jelen tanulmány a színpadi folklórt művelő mozgalmakról, ezek képviselőiről és fontosabb momentumairól szól. Célja, hogy összefoglalja és bemutassa a néptáncegyüttesek, a hagyományőrző és hagyományápoló együttesek elmúlt 17 évének főbb fejlődési pontjait, e fejlődés szempontjából meghatározó állomásait és e terület fontosabb intézményeit, szervezeteit, aktivitásait. 1. A SZLOVÁKIAI MAGYAR SZÍNPADI FOLKLÓR MEGJELENÍTÉSE - NÉPZENE, NÉPDAL ÉS NÉPTÁNC A színpadi folklór fejlődését, a különböző mozgalmak 1989-től napjainkig tartó időszakát két részben tárgyaljuk, mivel a terület 1995-ig más fejlődési tendenciákat mutat, tevékenységét más körülmények jellemezték, mint utána. E határkő a mečiari politikának „köszönhető”: a Csemadokot érintő 1995-ös állami támogatás megvonása, melyet követően egy csapásra megváltoztak a szlovákiai magyarság kulturális életét befolyásoló tényezők, kultúrája ápolásának és fejlesztésének feltételei. 1.1. Az 1989-től 1995-ig tartó időszak A Csemadok megalakulása óta - mai szemszögből tekintve nyugodtan állíthatjuk - tudatos életre hívója, szervezője és irányítója volt a színpadi folklórmozgalomnak. Gondolunk itt mind az amatőr néptánccsoportokra, hagyományőrző és -ápoló együttesekre, szólistákra, mind az ezeket összefogó és támogató szakmai szervezetekre. Az 1945 utáni időszaktól már nem beszélhetünk a hagyományos értelemben vett folklórról (népzene, népdal, néptánc), hanem csak ezen hagyományokat ápoló, tovább éltető és feldolgozó csoportokról, illetve később „mozgalomról”, mivel e fogalom máig a színpadi megjelenítésű mozgalmat jelöli a köztudatban, a továbbiakban is ezzel a fogalommal élünk. 1960-ig főként a Csemadok hatására nagy számban alakultak helyi csoportok, együttesek. A Csemadok tevékenységének értékelése álta-
