Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Duka-Zólyomi Emese: Zenei élet
124 Puha József nek a névtelen közegből, így sokszor csak maguknak zenélgetnek, és a legnagyobb örömöt az jelenti számukra, ha meghívást kapnak egyegy fesztiválra. A klubvilág - amely elvileg fellépési lehetőséggel szolgálhatna - tájainkon gyermekcipőben jár, kevés a zenés szórakozóhely, ahol van, ott általában a lakodalmas zene hódít, vagy továbbra is magyarországi előadókra építenek. Együtteseink több esetben a magyarországi átlagot is jócskán túlszárnyalják, mégsem kér belőlük szinte senki, a szlovákiai magyarság körében sem tudnak nagyobb ismertséget kivívni, nincsenek fórumok, amelyek felkarolnák őket. Létezik ugyan egy-két civil kezdeményezés, de ezek lehetőségei szegényesek. A leírtakból kifolyólag zenészeink kizárólag magukra támaszkodhatnak, világmegváltó és egyéb terveik csak álmaikban lehetnek. Minden probléma gyökere a kitörési lehetőségek hiányában keresendő. Az a legnagyobb gond, hogy kevesen tudnak létezésükről. Médiabeli hátteret nem kapnak, így már a célközönséghez sem jutnak el. A célközönség számára marad a nálunk fogható magyarországi kereskedelmi rádiók által agyonjátszott egyhangú zene, amelynek csak látszólag nincs alternatívája. A jövő egyértelmű: elsőként a szlovák közszolgálati rádió magyar adásának kell lépnie, fel kell karolnia az itteni együtteseket. Nem úgy, ahogy mostanában teszi: a zenészek meghívást kapnak a fiatalok által alig-alig hallgatott iíjúsági műsorba, beszélhetnek pár percet, aztán hanghordozójuk a süllyesztőben végzi. A változás alapfeltétele az, hogy a Patria Rádiónak első lépésben a fiatalok jóval nagyobb csoportját kell magához édesgetnie. Alapjában véve ugyanis volna igény a szlovákiai magyar könnyűzene iránt, csak végre ugródeszkát kell tenni a lába elé. Mindenképp a rádiós támogatottság a legjárhatóbb út. Bizonyára hatalmas lendületet kaphatna könnyűzenénk egy itteni magyar kereskedelmi rádió megjelenésével. Arra együtteseink végképp nem számíthatnak, hogy a magyarországi média majd felfedezi őket. Ez mai szemmel örökre hiú ábrándnak tűnik. Pedig észszerű volna, mivel létezik legalább három magyarországi kereskedelmi rádióadó, amely velünk is számol, a mi területeinkre is alapoz. Együtteseink felkarolásában azonban nem látnak fantáziát. A közelmúltban szóba került hetente egyszer jelentkező kisebbségi zenei műsor elindítása az egyik adón a késő esti, tehát nem fő műsoridőben, amely a Magyarország határain kívüli magyar zenekaroknak adna teret - ám ebben a magyarországi rádiósok nem voltak partnerek. Azzal érveltek: ha a Szlovák Rádió magyar adása ezt nem tartja fontosnak, akkor miért a magyar média vállalja fel ezt a szerepet. A lemezcégek is kikosarazzák a szlovákiaiakat. Az esetek többségében csak azokkal a magyarországi zenekarokkal kötnek szerződést, amelyek bizonyos körökben népszerűségre tettek szert, tehát kézzelfogható jelei mutatkoznak az eladhatóságnak. Csakhogy a mi együtteseink nem tudnak ismertté válni odaát. Ez egy ördögi kör, amelyből szinte képtelenség kitömi. Erről a Rómeó Vérzik nevű zenekar tagjai tudnának leginkább beszélni, akik sok-sok évnyi megfeszítő munka, koncertezés után, főleg saját leleményességüknek köszönhetően értek csak el ismertséget az anyaországban. Ha a fiúk kicsit odébb születnek, már rég az élvonalban lehetnének. Együtteseink mellé magyarországi menedzser kellene — de a legjobb öt közül való — a maga kapcsolataival, aki biztosan lekötne bármennyi klub- vagy fesztiválfellépést, meg rádiós jelenlétet, persze el is kémé az árát. Az ilyen menedzser az itteniek számára megfizethetetlen. Hiszen a mi zenekarainkat lelkes amatőrök alkotják, akik munkaidejük lejárta után zenélgetnek, s nem azon gondolkodnak, hogyan tudnának menedzsert szerződtetni, hanem azon, miből fedezzék kiadásaikat. Szóval, Magyarország önmagától sosem fog segíteni. A magyar zenepiacot egy szűk csoport tartja felügyelete alatt, és hihetetlenül túlzsúfolt, nincs szüksége a szlovákiai együtteseinkre (és ugyanúgy nincs szüksége az erdélyiekre sem). Pedig egy közelmúltban készült felmérésből kiderült, magas színvonalú magyar zenekarok vannak Romániában is, különböző zenei stílusokban. A másik oldalon a magyarországi kiadókra, főleg a multinacionális cégekre odahaza is sok panasz érkezik a zenészek felől,
