Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Duka-Zólyomi Emese: Zenei élet
Könnyűzene 125 mondván: fontosabb nekik a nemzetközi előadók és zenekarok hanghordozóinak forgalmazása, mint a hazaiaké. Ezt azonban nem szabadna felróni nekik, mivel profitorientált cégekről van szó, és való igaz, egyszerűbb nemzetközi előadókkal dolgozni, mivel mindent készen kézhez kapnak: a videóklipeket, a legyártott hanghordozókat, miközben a hazaiakat menedzselni kell, muszáj sok pénzt beléjük fektetni, hogy eladhatókká váljanak. Sokkal nagyobb probléma a volt szocialista blokkban, hogy az egyes országok semmilyen eszközökkel nem védik saját zenepiacukat, minden muzsika, a rosszabbnál rosszabb is nyugodtan beáramolhat, miközben a zenei nagyhatalmak, például az USA vagy Nagy-Britannia szigorúan ellenőrzik piacukat, ott nem jelenhet meg bármi. Sokan biztosra veszik, hogy az említett két ország között létezik egyfajta megállapodás, amely magában foglalja, hogy csak annyi előadót enged be a piacára a másikéból, amennyit a másik az elsőéből. Tehát ami a szlovákiai magyar könnyűzene helyzetét illeti, csak magunkra számíthatunk, magunknak kell kezünkbe venni a zenénk irányítását, és ez csakis egy erős, hallgatott rádió segítségével képzelhető el. Talán ennek fejleményeként beindulhatna a kulturális körökből is támogatott lemezkiadás. Erre a rendszerváltás óta már akadt egy-két magánkezdeményezés, de bebizonyosodott, hogy együtteseink eladhatatlanok. Legfőképp a publicitás hiánya miatt, tehát nem a minőséggel volt gond. 8.3. A mi zenészeink Feltérképezni is nehéz amatőr zenekarainkat, pontosan nem lehet megmondani, hányán tevékenykedhetnek. Sokan vannak, akik csak saját szórakoztatásukra zenélgetnek, és soha senki sem szerez tudomást létezésükről. Természetesen az összes stíluság megjelenik, legerősebb a rockzene és különböző válfajai - a Felvidékre régóta ez a legjellemzőbb stílus. Ezt támasztja alá a 2006-ban ötödik alkalommal megrendezett Zoboralji Rockfesztivál amatőr zenekarainak versenye is, amelyre évek óta egyre többen neveznek be, és a színvonala is folyamatosan emelkedik. Mivel nálunk nincsenek megélhetési zenészek és műsztárok, a színvonal összességében magasabb, mint Magyarországon. Zenekarainkat már-már fanatikus zenészek alkotják, akik hobbiszinten mindent megtesznek fejlődésük érdekében. Akik azzal a céllal verbuválnak együttest, hogy megéljenek belőle, és megváltsák a világot, azok egy idő - elég rövid idő - után úgyis feladják. Gyorsan rádöbbennek, hogy ez szlovákiai magyar zenekarként teljességgel lehetetlen. Legalábbis egyelőre. 8.4. Szlovákiai magyar amatőr zenekarok A Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesületének tagjai (2006 októbere): ANTIpeti, Big Man Band, Cry Baby, Csak Van, Dysentery, Efix, Előtag, Expired Passport, Eye Beyond Sight, Factorial-X, Farewell, Funky Monkey, Groove Machine, JÖNVUKK, Keresztül-Kasul, Krakatit, MiNapunk, Mono Tone, Mortifer, Nautilus, Phoenix, Pijamas Bananas, Post Coitum, Raf-II, Ritual, Rock-Stone, RoxxTedy, Royko Passage, Sad Monday, SKAfander, Trrr..., Under My Inside, Waterfall, Why Not?
