Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Duka-Zólyomi Emese: Zenei élet
Könnyűzene 123 Patria Rádió adásában gyakran hallhatunk zenei világunkat érintő beszélgetéseket. A zenének nagy szerepe van a nemzeti hovatartozás tudatának elmélyítésében, a jövő generációinak nevelésében. Zenei múltunkra utcák, emléktáblák, szobrok és intézmények figyelmeztetnek, iskolák, kórusok veszik fel nagyjaink nevét. Ez mind hozzásegíthet a szlovákiai magyar zenei élet folyamatos fejlődéséhez és színvonalának emelkedéséhez. PUHA JÓZSEF 8. KÖNNYŰZENE A szlovákiai magyar könnyűzenei élet sok sebből vérzik, a rendszerváltozás óta eltelt időszakban nemegyszer a léte is megkérdőjeleződött. Az ezredfordulóra stabilizálódott a helyzet, egyre több zenekar alakul, viszont mind a mai napig a kisebbségi lét összes negatívuma lecsapódik rajtuk. 8.Í. Magyarország hatása Ha a honi magyar könnyűzene helyzetét vizsgáljuk, megkerülhetetlenek a magyarországi zenei viszonyok. Szlovákia magyarlakta vidékeit a kilencvenes évek elején szinte elfoglalta a magyarországi zenészszakma, alaposan kiaknázta a nálunk megbúvó lehetőségeket. Az itteni zenészek joggal orrolhatnak a magyarországi zeneipari szakemberekre és lemezcégekre, mivel olyan aranybányának tekintik a szlovákiaiakat, ahol jól eladható a magyarországi portéka, miközben a mi együtteseink elől teljesen elzárkóznak, eddig még a helyzet feltérképezésével sem foglalkozott senki. A tény, hogy a galántai Ghymes zenekaron kívül egyetlen határon túli magyar együttest sem vett szárnya alá jelentősebb lemezcég az anyaországban, mindent elárul a hozzáállásukról. Ráadásul Magyarországon általában elhallgatják - magukat a zenészeket leszámítva -, hogy a Ghymes szlovákiai. Felróhatjuk a magyarországi szakmának azt is, hogy arról sem készült kimutatás: a magyar lemezpiac hány százaléka bonyolódik le nálunk (vagy éppen Erdélyben), pedig a lemezcégek tudatában vannak annak, hogy a magyar hanghordozók az országhatárokon kívül is jól eladhatók. Igaz, objektív kimutatás nem születhetne, ugyanis sokan a határhoz közeli magyarországi településeken szerzik be a lemezeket, mivel így valamivel olcsóbban jutnak hozzájuk. Mindezek felett amolyan zenei szemétdombként is funkcionálunk: különösen a kilencvenes évek második felében tucatszámra léptek fel zenés szórakozóhelyeinken (szlovákiai diszkókban) az odahaza jócskán leáldozóban levő csillagú előadók és csapatok. Zeneileg nincsenek határok, de mindmáig tapasztalható a lemaradás a magyarországi helyzettel szemben. Ez leginkább azzal magyarázható, hogy a nálunk fogható magyarországi kereskedelmi adók nem nyújtanak átfogó zenei képet, és naprakészségük is megkérdőjelezhető. Ilyen szempontból óriási hátrány, hogy tájainkon nem követhető figyelemmel a magyar VIVA zenei televízió. Nekünk a legtöbb esetben a mai napig a magyar másod- és harmadosztályú zenészek is jobban megfelelnek, nyitottabbak vagyunk irántuk, mint saját zenekarainkra. Ennek oka együtteseink publicitási lehetőségeinek teljes hiánya. 8.2. Különbségek magyar és magyar zenész között Mi a legszembetűnőbb különbség a magyarországi és szlovákiai magyar könnyűzenei élet között? A válasz egyértelmű: közösségünkben nincsenek sztárzenészek. A magyar zenei élvonalat ellepték a „sztárok”, akiknek egy csoportja elsősorban anyagi hátterük és kapcsolataik segitségével művileg alakítgatja karrierjét, nagyon gyakran szerepelnek a rádióban, elnyomva a valódi zenészeket, igaz, a lemezpiacon már kevésbé érvényesülnek. Környékünkön szerencsére nem létező fogalom a sztárság, de nemzetiségi zeneipar sincs. Nálunk a zenekarok nemhogy megélni nem tudnak a zenéből, összességében jelentős mínuszban vannak. A zene nem a munkájuk, hanem a hobbijuk, és ez költséges hobbi. Jelen körülmények között szinte minimális esély sincs arra, hogy kitörje-
