Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
Az elnyomott kisebbségből legyen társnemzet 179 5. Irányuljon a nemzeti kisebbségi helyzet felszámolására, alkalmazza progresszíven a helsinki elveket, és segítse elő az egyenjogú nemzetek Európájának kialakítását. Ezekkel a szempontokkal csak olyan megoldás egyeztethető össze, amely leszámol a csupán számszerű többségen alapuló, mások elnyomására törekvő nemzetállami elképzelésekkel és az azonos identitású, kultúrájú, hagyományú népcsoportok kölcsönösen korlátozott önrendelkezési jogának elismeréséből indul ki. Ez azt jelenti, hogy az eddig hagyományos értelemben vett kisebbség nemcsak mennyiségi, hanem új minőségi kategóriává válik, és az eddig nemzeti kisebbségi helyzetbe kényszerített őslakos népcsoportok elnyernék eredendő - nemzeti közösségi - státuszukat. Ily módon a többségi nemzettel társnemzeti viszonyba kerülnének. 3. A társnemzeti viszony megteremtésének alapelvei A szlovákiai magyarok több szempontból is megfelelnek az államalkotói partnertséget megteremtő társnemzeti viszony kialakításának. Elsősorban azért, mert:-1918-ig a magyar nemzet integráns részét alkották és részesei voltak az államalkotás politikai élményének. Ez a helyzetük csupán akkor változott meg, amikor lakóterületüket az egységes magyar területtől államhatárokkal választották el;- elnyomott helyzetük és többszöri jogfosztottságuk ellenére megőrizték képességüket az önálló politikai struktúra kialakítására;- megtartották társadalmi és demográfiai vitalitásukat;- megőrizték eredeti településszerkezetüket. A magyarok által lakott területeken sokkal nagyobb a tolerancia mértéke és a parlamenti demokráciába vetett bizalom, mint a tisztán szlovákok által lakottakon. (A pozsonyi Komensky Egyetem Szociális-analitikai Intézetének adatai alapján pl. 1990-91-ben a tisztán szlovákok által lakott területeken a lakosság 56%-a kívánta a magyarok kitelepítését Szlovákiából, míg a magyarokkal együtt lakó szlovákoknak csupán 16%-a vallotta ezt a nézetet. Az Együttélés Politikai Mozgalom támogatói között volt legnagyobb a parlamenti demokrácia híveinek aránya.) A jogok tartalma szempontjából meghatározónak kell lennie az identitáshoz, a szülőföldhöz és az önkormányzathoz (autonómiához) való jog elismerésének. A gyakorlati megvalósítás szempontjából meghatározó a nyelvi, illetve a kulturális azonosság, a különböző identitású személyek illetve csoportok egymáshoz viszonyított aránya, valamint a területiség - azaz az etnikailag behatárolható területek, régiók kialakítása vagy spontán kialakulása. A jogszabályozásnak meg kell határoznia a községi, illetve a regionális önkormányzat, valamint a kulturális autonómiát is magában foglaló személyi autonómia közötti különbséget. Ebben három arányossági határt kell megállapítani: I. a többségi területet, ahol a közigazgatásilag behatárolható legkisebb területen illetve az egy önkormányzathoz tartozó területen vagy az önkormányzatok társulásával kialakult régióban a nemzetiségileg (nyelvileg) azonos lakosság aránya eléri az 50%-ot, túllépi ezt a határt, illetve valamelyik azonos identitású csoport relatív többségben van. II. a kisebbségi területet, ahol az előbbi pontban meghatározott területen legalább az egyik nemzetiségileg (nyelvileg) azonos lakosság aránya 50% alatt van, de nem csökken 10% alá, illetve relatív kisebbségben van. III. a szórványterületet, ahol legalább az egyik azonos nemzetiségű (nyelvű) lakosság aránya kisebb, mint 10%, vagy legkevesebb 100 fő. A nemzetiségi (nyelvi) csoportok közötti arányok megállapítására az eddigiektől eltérő módszert kell alkalmazni, mert a nemzetiség vagy anyanyelv nyilvános bevallása befolyásolható. Legobjektívabb módszernek a titkos szavazás tekinthető: a községek lakosai az általános és titkos választás szabályainak értelmében titkosan vallanák be nemzetiségüket és anyanyelvűket egy erre elkészített szavazólapon.
