Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
180 Egyéb dokumentumok A szlovákiai magyarok esetében még az 1991-es népszámlálás alapján is a többségi magyar községek (közigazgatási területek) viszonylag nagy, kompakt egységet alkotnak (lásd a B. rész III. fejezet 1., 2. bekezdését, valamint az 5. sz. térképet). Ezen önkormányzatok társulásai helyenként már kialakultak, másutt kialakulóban vannak. Az ilyen módon társult községek alkotnák összességükben a magyar, illetve a magyar jellegű régiókat - etnorégiókat. Azokban a községekben, amelyek ugyan egy-egy regionális társuláson belül vannak, de az ott elő valamelyik népcsoport (nemzeti közösség) aránya szerint kisebbségi vagy szórványterületnek minősülnek, személyi autonómia alakulna. Ily módon a szlovák többségű területeken védve lennének a szám szerint kisebbségben élő magyarok, illetve a magyar többségű területeken így nyernének védelmet a szám szerint kisebbségben élő szlovákok. A kisebbségben lévő közösségek autonóm jogait ez a reciprocitás biztosítaná. A személyi autonómia képviseleti szervét a helyhatósági választásokkal egy időben lehetne megválasztani. A helyi önkormányzatokba a kisebbségi lakosság arányának megfelelő számú képviselői helyet kapnának a személyi autonómia választott szervének küldöttei. Mind a régiók (etnorégiók), mind a személyi autonómiák esetében pontosan meg kell határozni a döntési és a gazdasági illetékességeket. Alapelvként azt kell leszögezni, hogy: a) az etnoregionális szerveződések a helyi önkormányzatok szabad társulásán alapuljanak; b) a községeket, ill. a régiókat érintő kérdésekben a helyi, illetve regionális önkormányzat vagy népszavazás illetékes dönteni; c) az etnikai (nemzeti, kulturális, iskolaügyi stb.) kérdésekben a többségiek esetében, ill. az etnorégiókban az önkormányzat, a kisebbségiek vagy a szórványok esetében a személyi autonómia választott szerve illetékes dönteni. A régió területét érintő, de interregionális érdekeket képviselő ügyekben csak regionális népszavazással lehessen dönteni. Az adórendszerben ki kell alakítani a háromszintű adózást: el kell választani egymástól a helyi, a regionális és a központi adót, és meg kell határozni, hogy a helyben képződött értékek adójából mennyi illeti meg a helyi, illetve a regionális önkormányzatot. A közérdekű ügyek és a kultúra, valamint az iskolaügy költségvetési támogatásában meg kell határozni az egy főre jutó támogatás összegét. A nyelvhasználat az önkormányzaton, ill. a régión belüli nyelvi (nemzetiségi) arányok szerint legyen meghatározva. A relatív vagy abszolút többség nyelve legyen az első a többi használatos nyelv között a község, illetve a régió területén a hivatalos érintkezésben és a nyilvános használatban. A községen, illetve a régión kívüli különböző szintű állami szervekkel való kapcsolattartásban a hivatalos érintkezés nyelve legyen az illető önkormányzat vagy régió területén első nyelvként használt nyelv. Ugyanakkor az ott használatos más nyelveken is lehessen érintkezni a hivatalokkal, és lehessen használni e nyelveket nyilvános fórumokon. A más-más nyelvet első nyelvként használó önkormányzatok, illetve régiók egymás között használják az országban használatos többségi - azaz szlovák nyelvet. Szlovákia területén e szerkezet szerint kialakíthatók szlovák, magyar és rutén-ukrán régiók, valamint szlovák, magyar, rutén-ukrán, horvát, német és roma személyi autonómiák. A fent vázolt elképzelést azonban csakis az európai hagyományoknak megfelelő politikai akarattal, demokratikus hozzáállással és nemzetközi garanciákkal lehet megvalósítani. A nemzetiségi kérdés ilyetén megoldása hozzájárulna Szlovákia társadalmi egyensúlyának kialakulásához, a térség megbékéléséhez és a jószomszédi kapcsolatok kiépítéséhez, ami minden gazdasági fellendülés alapja. Pozsony, 1993. január
