Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
172 Egyéb dokumentumok figyelembe a nyelvhatárokat, ezért a magyarok által is lakott járások összterülete jóval nagyobb, mint a nyelvterület. 3. Gazdasági helyzet A magyarlakta területek gazdasági lehetőségei Szlovákia többi területéhez viszonyítva kedvezőtlenebbek. Ennek több oka is van:- az 1945—48 közötti időszakban a kitelepítés elsősorban a magyar vállalkozói és kereskedői réteget, a földbirtokos parasztságot, háztulajdonosokat és az értelmiséget sújtotta. Felszámolták a magyar középosztályt.- a magyarok által lakott járásokban, ahol Szlovákia összlakosságának kb. 23%-a él, a kommunista időszakban a legkisebb volt az egy főre jutó állami beruházások értéke. 50-70%-kal elmaradt a kizárólag szlovákok által lakott területek mögött;- ezen a területen 1988-ban Szlovákia állóeszközeinek csupán 14%-a összpontosult. A magyar nemzetiségű lakosság gazdasági aktivitása és a népgazdaság ágazatok szerinti megoszlása a szlovák lakosságéhoz viszonyítva kedvezőtlenebb. Ennek oka jobbára a fent említett tényezők következménye. A további okok az eltérő települési szerkezetben (nagyobb a falvakban élő magyarság részaránya), a kevesebb munkalehetőségben és a kormányzat magyarellenes iskolapolitikájában keresendők Az 1992. májusi adatok szerint azokban a járásokban, ahol a magyar lakosság számaránya meghaladta a 10%-ot a munkanélküliség elérte a 14,9%-ot, miközben a szlovákiai átlag 11,3% volt. A magyarlakta járások némelyikében a munkanélküliség részaránya 18-19% között mozog, s a munkanélküliek száma 1992. végéig alig változott. Az önálló Szlovákia megalakulásának közeledtével, 1992. decemberétől egymás után hívták vissza államigazgatási hivatalvezetői tisztségükből az ellenzéki pártok vonzáskörébe tarozó személyeket. A visszahívottak között aránytalanul sok volt a magyar nemzetiségű. A politikai rendszerváltozást követő gazdasági rendszerváltozásra a magyar lakosság érzékenyebben reagált, mint a szlovákság. Például a kommunista időszakban nem voltak magángazdálkodó magyar földművesek, ugyanakkor 1980-ban a gazdaságilag aktív szlovákok 0,6%-a magángazda volt. Ez az arány 1991-ben a statisztikai minimum alá süllyedt, a diszkrimináló törvények ellenére viszont megjelentek a magyar magángazdák, akik az 1991-es népszámlálás szerint a gazdaságilag aktív magyarok 0,1%-át teszik ki. Hasonló a helyzet a kisvállalkozók esetében is. A magyarok körében mintegy 30%-kal több a magánvállalkozó, mint a szlovákokéban. Jelenleg Szlovákia két legnagyobb energetikai beruházása - a bősi vízi erőmű és a mohi atomerőmű építése - közvetlenül hátrányosan befolyásolja a környezet alakulását, a magyarság településszerkezetét, veszélyezteti etnikai struktúráját. Az atomerőmű építése következtében leromboltak egy magyar községet (Mohi), és az építkezéssel kapcsolatos szervezett betelepítések folytán megszűnt egy nagyközség (Kálna) és egy kisváros (Léva) magyar jellege. Az erőmű építési területének kiválasztása szakmailag indokolatlan volt, az építkezést vezető kormánybiztos 1990 márciusában a prágai szövetségi parlament környezetvédelmi bizottságában beismerte, hogy a terület geológiailag alkalmatlan egy atomerőmű építésére. E terület kiválasztásának egyetlen oka csupán az lehetett, hogy megbontsák az itt élő magyarság településeinek egységét. A bősi vízi erőmű környezetkárosító hatása következtében várható több mint 50 ezer ha szántóföld terméketlenné válása és 10 ezer ha erdő kipusztulása várható. Ez érzékenyen érinti az itt élő lakosság gazdasági tevékenységét és hátrányosan befolyásolja megélhetését. A helyi lakosság folyamodványait, melyeket több, mint hetven község önkormányzata terjesztett elő, a szlovák kormány figyelemre sem méltatta, és az erőmű ellen tiltatakozókkal szemben 1991-ben több ízben
