Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
Az elnyomott kisebbségből legyen társnemzet 171 kólát. Gyakorlatilag felszámolták a magyar nyelv használatát a hivatalos érintkezésben, amit korábban, az 1950-es évek elején engedélyezett a kommunista hatalom. A politikai és a nemzeti elnyomás ellen 1978-ban megszerveződött a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága, amely illegális ellenzéki tevékenységét elsősorban a magyar iskolahálózat megvédésére összpontosította. Szóvivőjét, Duray Miklóst, a Charta’77 aláíróját tevékenységéért kétszer bebörtönözték. A magyar értelmiségiek százai tiltakoztak 1988—89-ben a nemzeti és a politikai elnyomás ellen. III. A nemzeti és politikai elnyomás következményei A csehszlovákiai magyarság II. világháború utáni üldöztetését, teljes jogfosztottságát megtetézte az 1968-at követő szlovák nemzeti színezetű kommunista elnyomás. Ez a rendszer készítette elő Szlovákia 1993 január elsején bekövetkezett önállósulását. A kommunista párt szlovák vezetői, a szlovákok körében kialakuló, az általános politikai elnyomás kiváltotta polgári elégedetlenséget azzal igyekeztek ellensúlyozni, hogy határozott lépéseket tettek a magyarok újra kialakuló nemzeti életének visszaszorítására. Ez a szándék minden területen érezhetővé vált. 1. Népesség A magyarság lélekszámának illetve számarányának változásai 1918-tól napjainkig híven tükrözik a politikai változásokat. Az 1920 és 1960 közötti időszakban alakulása, szinte lázgörbére hasonlít (lásd 1. grafikon). Az 1960 utáni adatok ugyan kiegyensúlyozottak, de felmerül a manipuláció gyanúja. Például 1980-ban a statisztikai előrejelzés szerint az élveszületések és az elhalálozások számbavétele alapján Csehszlovákiában 608 ezer magyarnak kellett volna élnie (ebből 20 ezernek Csehországban), ám a népszámlálás ugyanebben az évben Szlovákia területén csupán 559 ezret mutatott ki. Az 1991-es népszámlálás szerint Szlovákiában 567 296-an vallották magukat magyar nemzetiségűnek, vagyis a lakosság 10,8%-a. Ugyanakkor a magyar anyanyelvűek száma 608 221 - Szlovákia lakosságának 11,5%-a (Szlovákia összlakossága 5 274 335 fő, ebből 85,6% szlovák nemzetiségű. A szlovák anyanyelvűek aránya 84,3% a többi nem szlovák nemzetiségű lakos száma 190 ezer, ebből 80 ezer roma, 53 ezer cseh és 30 ezer ukrán illetve rutén nemzetiségű.) További 20 ezer magyar él a Cseh Köztársaság területén. Különböző magyar becslések szerint a volt Csehszlovákiában, illetve a mai Szlovákiában a magyarok száma 700-750 ezerre tehető. 2. A magyar lakosság területi megoszlása Dél-Szlovákiában a magyarság által lakott települések kb. 9 ezer négyzetkilométernyi összefüggő nyelvterületet alkotnak az 550 kilométer hosszúságú szlovák-magyar országhatár mentén. Ez körülbelül 2 ezer négyzetkilométerrel kisebb, mint az 1918-ban Csehszlovákiához csatolt összefüggő magyar nyelvterület. Ezen a nyelvterületen él - az 1991-es népszámlálás szerint — a szlovákiai magyarság 92,2%-a lakosság 61,7%-át alkotva. A magyar nyelvterületen 523 olyan község van, ahol a magyar lakosság számaránya meghaladja a 10%-ot, ezen belül 435 községben arányuk több mint 50%. Ezenkívül még 27 településen él jelentősebb számú magyar lakosság. A magyar népcsoport 59,3%-a ötezernél kisebb lélekszámú falvakban lakik. 13 város magyar többségű. 5 városban a magyar lakosság száma meghaladja a 10 ezret (Komárom, Pozsony, Dunaszerdahely, Érsekújvár, Kassa). A járások közigazgatási határainak kialakításakor nem vették
