Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
168 Egyéb dokumentumok 58. Az elnyomott kisebbségből legyen társnemzet. Magyarok Csehszlovákiában/Szlovákiában 1918-1992. POLITIKAI MEMORANDUM, 1993 A) Bevezetés Csehszlovákia fennállásának hetvennégy évét értékelni fogja a történelem. Annyi már az ország felbomlásának pillanatában is megállapítható, hogy a szülőföldjükkel együtt Csehszlovákiába kényszerített magyarok számára ez a háromnegyed évszázad, a folyamatos jogi diszkrimináció, az anyagi és szellemi károsodás valamint a testi-lelki megpróbáltatások korszaka volt. Egyre több felelős politikus és politológus döbben rá, hogy az I. világháborút lezáró versailles- i békekötésből ered a közép- és kelet közép-európai ellentétek zöme, a polgárosodás és a demokratizálódás lelassulása, a térség gazdasági hanyatlása annak minden - a Nyugatot is érintő - negatív hatásával együtt, a nemzeti totalitarizmus megerősödése s a kommunizmus bukása után fellángolt megannyi véres etnikai konfliktus. A bajok abban gyökereznek, hogy a két világháború utáni békeszerződésekben érzéketlenül és durván, a tényleges helyzetet semmibe véve kezelték az etnikai kérdéskört, és - a látszat ellenére - nem érvényesítették az önrendelkezésre való jogot. Egyes nemzeteket megfosztottak ettől az alapvető emberi jogtól, aminek következtében egész nemzetrészek - mint pl. a Csehszlovákiába került magyarok is - kisebbségi helyzetbe kényszerültek. Más nemzeteket - pl. a szlovákokat, cseheket, románokat, szerbeket viszont - sokkal nagyobb területhez juttatták, mint amilyenre nemzetük lakóterülete és az önrendelkezés joga felhatalmazta volna két. A Csehszlovákiához illetve Szlovákiához csatolt magyarok sanyarú sorsa is ennek a bizonyítéka. Az őket sújtó folyamatos jogsértések, üldöztetésük, elnyomásuk és másodrendű állampolgár voltuk tarthatatlanná vált. Helyzetük - az általános európai demokratizálódás keretében - tartós és intézményesen biztosított megoldást igényel. Csehszlovákia felbomlása és az önálló Szlovákia megalakulása egyedülálló alkalom lenne arra, hogy a múlt és a jelen hibáit kiküszöbölve gyökeres változásokat léptessünk életbe. A változtatásoknak a jogsértések megszüntetésére, a másodrendű helyzet és a kisebbségi lét hátrányos voltának felszámolására, valamint a közép-európai stabilitás megteremtésére kell irányulnia, ami csak a teljes állampolgári egyenrangúsággal és az eltérő nemzeti identitású csoportok (népcsoportok) - kölcsönösen korlátozott önrendelkezésével érhető el. Ezt a demokratikus elveknek megfelelő megodást a nemzetek és nemzeti közösségek (népcsoportok) közötti partneri viszony kialakítása teszi lehetővé. Az elkövetkező fejezetekben rövid, tételes áttekintést nyújtunk a Csehszlovákiában illetve Szlovákiában kisebbségi helyzetben élő magyarok történelméről, jelenlegi állapotáról és a megoldás általunk elképzelt lehetőségéről. Együttélés Politikai Mozgalom, Pozsony, 1993. január. B) Múlt és jelen I. Az első harminc év (1918-1948) A magyarok mesterséges kisebbségi helyzetbe 1918-ban jutottak azáltal, hogy homogén lakóterületüket a megkérdezésük nélkül, hatalmi döntéssel az akkor megalakuló Csehszlovákiához csatolták. Az új ország soknemzetiségű államként jött létre az Osztrák-Magyar Monarchia területeiből,
