Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
Az elnyomott kisebbségből legyen társnemzet. 169 a fiktív „csehszlovák nemzet” önrendelkezési jogára hivatkozva. Az 1910-es osztrák és magyar népszámlálás szerint ezen a területen 13,5 millió lakos élt. A 6,3 millió csehen kívül 3,5 millió német, nem egész 2 millió szlovák, több mint 1 millió magyar, 0,5 millió rutén és 100 ezer lengyel élt itt, valamint 200 ezer izraelita, akiket 1921-től zsidó nemzetiségűnek tekintettek. Az eredeti nemzetiségi arányok 1938-ig némileg megváltoztak a „csehszlovákok” javára. Az első etnikai tisztogatás. A magyar értelmiségi és hivatalnoki középosztály egzisztenciális lehetőségeinek megvonása valamint az új állam kormánya által megkövetelt hüségeskü elutasítása miatt 1920. december végéig 105 ezer magyar kényszerült elhagyni Csehszlovákiát. Többségük Magyarországra menekült, ahol nagy részük még tíz év elmúltával is vasúti kocsikban lakott. A csehszlovák állampolgárságot több tízezer (kb. 45 ezer) magyartól tagadták meg, és több ezret lakóhelyének elhagyására kényszerítettek az országon belül. A magyarok lélekszáma 1921 és 1930 között így további 76 ezer fővel csökkent. Ennek következményeként számos (kb. 200) faluban és kisvárosban eltűnt az a magyar lakosság, amelynek a történelmi középkortól számítva ott éltek az ősei. A kisebbségi jogok megsértése. Csehszlovákia még 1919-ben Saint Germain-en-Laye-ban szerződéses kötelezettséget vállalt a kisebbségi jogok tiszteletben tartására, ám azt a kormányzat folyamatosan megszegte. Nem teremtette meg a kisebbségek egyenjogúságát, és nem gátolta az asszimilálásukra irányuló törekvéseket. Leginkább az iskolaügy, a nyelvhasználat és az állami hivatalokban való alkalmaztatásuk terén szenvedtek hátrányos megkülönböztetést. Az új ország kormányzata egyik első rendelkezésével pl. megszüntette a pozsonyi magyar egyetemet. Az eredetileg egységes magyar területek etnikai megbontása céljából elkezdődött a cseh és a szlovák lakosság betelepítése a magyarok által lakott területekre. A tervet a kormány földreform segítségével valósította meg. Elkobozta a 250 ha fölötti, elsősorban magyar tulajdonban lévő mezőgazdasági területeket, és a földet cseh vagy szlovák telepesek között osztotta szét. Az 1922-1938 közötti időszakban több mint 70 települést hoztak létre ily módon a magyarok által lakott területeken. A kisebbségi sorsba jutott őslakos magyarság tagjai csakhamar másodrendű állampolgárrá degradálódtak. A magyar többségű területek visszacsatolása Magyarországhoz. A magyarok helyzete már az 1920-as évek végén, de főként a harmincas években felkeltette mind az angol politikusok, mind a Népszövetség figyelmét. A kisebbségek elégedetlenségét kihasználta a hitleri Németország is. A müncheni szerződés értelmében, melyet Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Németország részvételével kötöttek, Csehszlovákiától elcsatolták a szudétanémet területeket. Ezt követően a csehszlovák-magyar tárgyalásokon a csehszlovák fél felajánlására 11 300 négyzetkilométernyi terület került volna vissza Magyarországhoz. Az 1938. november elején hozott bécsi döntés alapján ez a terület 800 négyzetkilométerrel növekedett. A visszacsatolt területen 752 ezer magyar élt, a terület lakosságának 86,5%-a. A II. világháború. Ebben az időben csak az 1939-1945 között fennállt fasiszta szlovák állam területén élt jelentősebb számú magyar, mintegy 70 ezer fő. Jogai — ebben a nacionalista, egypárti parancsuralmi jellegű politikai rendszerben - minimálisak voltak. Egyetlen parlamenti képviselője volt, Esterházy János, aki 1942-ben egyedül szavazott a zsidók deportálását elrendelő törvény ellen. Antifasiszta magatartása ellenére 1945 után halálra ítélte a csehszlovák népbíróság, mely ítéletet később életfogytig tartó fegyházbüntetésre enyhítettek. Esterházy János 1957-ben börtönben halt meg. A magyarok teljes jogfosztottsága. A II. világháború végével ismét Csehszlovákiához került az 1938-ban Magyarországhoz visszacsatolt terület. A csehszlovák politikában ebben az időben vált uralkodóvá az a nézet, hogy a müncheni szerződést valamint az első bécsi döntést is diktátumként kell kezelni és ezekért az ország német és magyar nemzetiségű lakosait, tehát a nem szláv eredetű népcsoportokat terheli a felelősség. Emiatt nyilvánította kollektív bűnösnek a magyar nemzetiségű lakosságot az 1945. április 4-én Kassán kihirdetett kormányprogram, melynek következményeként felfüggesztették a magyarok állampolgári jogait. Ez civil életüket és nemzeti identitásukat a következőképpen érintette:
