Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
Merre tart Csehszlovákia? 103 a nemzeti kisebbségek egyenjogúsági törekvései és a nemzeti kisebbségek jogainak korlátozása az etatista, valamint a nemzetállam eszméjét propagáló politikai erők hatására. Az említett célok és eszmék követői között törvényszerű és kemény politikai harc keletkezett. Ennek az eredménye nem csupán a jobboldali (konzervatív, liberális, radikális demokrata, keresztény) és a baloldali (kommunista, volt kommunista, kollektivista) politikai erők összecsapása volt, hanem a civil társadalom és a nemzeti kisebbségek érdekeit képviselő csoportok egymással folytatott küzdelme is. Memorandumunkban a sajátos szempontok közül a nemzeti kisebbségeket érintő néhány problémát vázoljuk fel, és javaslunk néhány lehetőséget a kisebbségek helyzetének megoldására. Előzmény: A prekommunista és a kommunista rendszer nemzetiségi politikájának jogtalanságai a második világháború után. A háború végével Csehszlovákiában a nemzeti diszkrimináció korszaka köszöntött be. A nemzetállami ideológia szellemében a kormányzat megfosztotta minden alapvető állampolgári jogától a német és a magyar nemzetiségű lakosság millióit. A „nemzeti és demokratikus” korszakban meghirdetett nemzetállami ideológia a kommunista puccs után általános kisebbségellenes politikává fajult, amely minden nemzeti kisebbséget - tehát a lengyeleket és a ruténokat, illetve az ukránokat, valamint a cigányokat is - hátrányosan megkülönböztette a többségi nemzetekkel szemben. Első alkalommal 1960-ban, majd 1968-ban szabályozta az alkotmány a nemzeti kisebbségek jogait. Ennek ellenére az 1968-ban elfogadott nemzetiségi államtörvénnyel egy időben kiadott államszövetségi alkotmány kimondta, hogy Csehszlovákia a csehek és szlovákok közös állama. Az alkotmány tehát továbbra is nemzetállamként határozza meg Csehszlovákiát. Eszerint a nemzeti kisebbségek másodrendű polgárai az országnak. Az 1968-ban elfogadott „nemzetiségi törvény” ugyan tételesen megfogalmazta a kisebbségek jogainak néhány elvét, melyeket azonban a kommunista hatalom sem törvények, sem politikai határozatok útján sohasem valósított meg. Sőt a nemzeti kisebbségek asszimilálására, társadalmi szerkezetű szétrombolására, iskoláik megszüntetésére törekedett. A központi irányítás ehhez kedvező feltételeket teremtett. Az új helyzet: Az új hatalom érzéketlensége a nemzeti kisebbségek iránt A rendszerváltás kezdetén, 1989 decemberében javaslat született, hogy alakuljon meg a szövetségi kormányban egy nemzetiségi minisztérium. Feladata lett volna a kommunista rendszer mulasztásainak a helyrehozása a nemzetiségi politikában. A kormányalakítási tárgyalásokon, 1989. december 8-án ez volt az egyetlen javaslat, amely megbukott. Az új kormány sem foglalkozik a kisebbségekkel Néhány hónap múlva, 1990 februárjában és márciusában javaslat született, hogy a nemzetiségi minisztérium helyett alakuljon egy kormánybizottság a szövetségi kormányban a nemzeti kisebbségek ügyeinek koordinálására. Megalakítására azonban nem került sor, mert a szlovák kormány elnöke nem értett egyet a javaslattal. Az 1990 júniusában megtartott választások után a szövetségi kormány egyik alelnöki posztját új politikus foglalta el. O azonban már nem ismételte meg elődjének a kormánybizottságra tett javaslatát. Egy évvel később előterjesztette a szövetségi kormány nemzetiségi politikájának alapelveit. Ezt a javaslatot az Együttélés Politikai Mozgalom azonban elutasította - tekintettel annak formális voltára -, és egy konferencia összehívását javasolta a nemzeti kisebbségek parlamenti és politikai képviselőinek részvételével.
