Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
104 Egyéb dokumentumok Újabb támadások a nemzetiségi kisebbségek oktatásügye ellen A rendszerváltás elmúlt két éve alatt nem javult az új hatalom politikája a kisebbségek iskolaügyében a kommunista rendszer elképzeléseihez képest. Nem javult az ukrán és rutén kisebbség iskoláinak katasztrofális helyzete. A német kisebbség számára továbbra sem nyitottak anyanyelvi iskolákat, csupán a német nyelv oktatását engedélyezték néhány helyen, ahol német nemzetiségű diákok tanulnak. Nem nyitották meg újra a lengyel kis falvak iskoláit sem. A magyar kisebbség iskolaügyéhez pedig hagyományosan elutasítólag viszonyul a szlovák kormányzat. Három magyar parlamenti képviselő 1990 februárjában törvényjavaslatot nyújtott be a Szövetségi Gyűlésben egy önálló magyar felsőoktatási intézmény alapítására. A javaslatot a parlamenti bizottságok elutasították. Ebben a döntésben fontos szerepet játszott az a képviselői vélemény, hogy egy magyar főiskola engedélyezése politikailag hibás lépés lenne, mert egy ilyen intézmény a „magyar szeparatizmus központjává válna”. A magyar szülők és pedagógusok 1990 tavaszán kezdeményezték a kommunista rendszerben összevont magyar iskolák szétválasztását (fuggetlenítését a szlovák iskoláktól) és a magyar iskolák hálózatának bővítését. A szlovák iskolaügyi miniszter 1990 tavaszán körlevélben betiltotta a magyar pedagógusoknak ezt a tevékenységét. Arra is figyelmeztetett, hogy fegyelmi eljárást indíttat azon pedagógusok ellen, akik nem tartják be ezt az utasítást. Szlovákia Oktatásügyi Minisztériuma - az ismételt kérvények ellenére - azóta sem engedélyezett egyetlen iskola-szétválasztást sem, sőt további iskolák összevonását kezdeményezte, valamint törvényjavaslattal próbálkozott a nemzeti kisebbségek nyelvének visszaszorítására a kisebbségek iskoláiban - az utóbbi azonban nem sikerült. Ezzel egy időben a szlovák oktatásügyi minisztériumban megszüntették a kisebbségek iskoláit gondozó szakosztályt. A kisebbségek nyelvi diszkriminálása A Szlovák Nemzeti Tanács Pozsonyban 1990. október 25-én a szlovák nacionalista erők javaslatára az összes kormánypárt támogatásával nyelvtörvényt fogadott el, amely a kommunista időszakhoz képest lényegesen korlátozza a nemzeti kisebbségek anyanyelvének használatát, és amely alapján a nemzeti kisebbségek által lakott területeken akadályozzák, illetve tiltják a kétnyelvű feliratok elhelyezését, a községek nevének kétnyelvű megjelölését, az állami hivatalok, sőt a római katolikus egyház részéről végzett szertartásoknak (keresztelő, névadás, házasságkötés, temetés) a kisebbség nyelvén való lebonyolítását stb. A törvény ráadásul előírja, hogy az állami hivatalnokok a szlovák nemzetiségű ügyfelet kizárólag csak szlovákul szólíthatják meg. Ezzel prejudikálva azt, hogy a jövőben esetleg várható a nem szlovák személyeknek, tehát a kisebbségnek a kötelező megjelölése, mondjuk egy messziről felismerhető élénk színű jelvénnyel. A Cseh Köztársaság területén ugyan nem szabályozza törvény a nyelvhasználatot, de a kisebbségek anyanyelvének a használata nincs biztosítva, és növekvő a velük szemben megnyilvánuló nyelvi türelmetlenség. Jogfosztó törvény az emberi jogokról A Szövetségi Gyűlés Prágában 1991. január 9-én elfogadta a szabadságjogokról és alapvető jogokról szóló alkotmánytörvényt. A törvény két cikkelye határozza meg a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait. E meghatározás azonban nem veszi figyelembe a helsinki folyamatban elért eredményeket, a koppenhágai „emberi dimenziók” konferenciáján elfogadott elveket, az Európa Tanács 1990. október 1-jén hozott 1134-es ajánlását. Ugyanakkor hatályon kívül helyezi az 1968- ban elfogadott 144-es nemzetiségi alkotmánytörvény lényegi cikkelyeit, és ezekhez viszonyítva szűkebben fogalmazza meg a kisebbségek jogait. A nemzeti kisebbségek tíz parlamenti képviselője tiltakozásul a jogok szűkítése ellen a törvény szavazásakor elhagyta a Szövetségi Gyűlés üléstermét.
