Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Liszka József: A muzeológia
LISZKA JÓZSEF A MUZEOLÓGIA Kulcsszavak: Dél-szlovákiai múzeumok, kutatások, publikációk. 1918 után az akkori Dél-Szlovákia területén egy kivételtől (Ipolyság) eltekintve a korábban megalapított megyei és városi múzeumok kisebb-nagyobb intenzitással folytatták tevékenységüket (Komárom, Rimaszombat, Rozsnyó), illetve a két világháború között újak is létrejöttek (Somorja, Léva, Érsekújvár). Már ekkor felvetődött egy központi magyar múzeum létrehozásának az igénye, ám ez akkor nem valósulhatott meg. A második világháború után lényegében minden járási székhelyen működött honismereti jellegű múzeum, a dél-szlovákiaiak olykor még magyar jellegű kutatásokat is folytattak, mindamellett ezek nem kifejezetten magyar múzeumok voltak. Korábbi kezdeményezések (1968, 1981 stb.) után1 1991. október 1-jén alakult meg a komáromi Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya (vezetője Liszka József), amely az akkori ígéretek és tervek szerint egy leendő önálló szlovákiai magyar múzeum csírája kellett volna, hogy legyen. Célul tűzte ki a dél-szlovákiai múzeumok gyűjteményeinek a felmérését, szlovákiai magyar hírlap- és folyóirattárat, aprónyomtatvány-gyűjteményt hozott létre, valamint gondozta a (Cseh)Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság könyvtárát és adattárát. Kutatási projekteket kezdeményezett és koordinált, konferenciákat valósított meg (1991 : Interetnikus kapcsolatok a Kárpát-medence északi részén; 1992: Tájak közti kapcsolatok; 1993: Régió és népi kultúra; 1994: Cserkészet és néprajz). Évkönyvet jelentetett meg Acta Museologica címmel (Liszka 1994b), régészeti és néprajzi bibliográfiákat adott ki (Nevizánszky 1993; Nevizánszky 1995; Fülöp 1992; Juhász 1995; Liszka 1995). A szlovákiai magyar tájak fafaragó művészete címmel a dél-szlovákiai múzeumok gyűjteményeire, valamint Kútvölgyi Mihály fotóira támaszkodva egy kiállítást rendezett, melynek anyagát először 1994-ben Komáromban, majd Dunaszerdahelyen, Érsekúj várott, Galántán, Ipolyságon, Rimaszombatban és Rozsnyón, végül pedig (1995-ben) az ausztriai Köpcsény Néprajzi Múzeumában mutatta be. 1995-öt követően a nemzetiségi osztály tevékenysége politikai és személyes okok miatt is hosszú ideig stagnált. 2002-ben a Nyitra Megyei Önkormányzat határozata értelmében megváltozott a komáromi múzeum küldetése és egyúttal neve is (Magyar Kultúra és a Duna Mente Múzeuma). Nagyjából a kilencvenes évek elejétől-közepétől kezdett kirajzolódni a Szlovák Nemzeti Múzeum keretei között egy nemzetiségi múzeumlánc kialakulása. A turócszentmártoni Néprajzi Múzeum más múzeumokkal együttműködve 1995-ben indította útjára a Múzeumok és nemzetiségek című programját, melynek keretében a népi kultúra egy-egy jelenségét a szlovákiai nemzetiségek (szlovákok, magyarok, németek, ukránok-ruszinok, romák és zsidók) szemszögéből vizsgálta. A projekt gerincét egy-egy vándorkiállítás (Lakodalom Szlovákiában; Vásárok, piacok; A nyugalom kertjében. Halállal és temetkezéssel kapcsolatos szokások a szlovákiai nemzetiségek szemszögéből) és a hozzá kapcsolódó konferencia képezte. A kiállítások rendezésébe az adott nemzetiségek szakemberei és intézményei kapcsolódtak be. Magyar részről először a komáromi Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya, majd később (2001-től) a Szlovák Nemzeti Múzeum pozsonyi Történeti Mú
