Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

Sándor Elenoóra: A rendszerváltás magyar szemmel

A rendszerváltás magyar szemmel

41

békeszerződéseknek, de még az olyan aktuális kérdéseknek, mint a magyarországi kedvezménytörvény (2001. évi LXII. törvény a szomszédos államokban élő magyarokról) határon túli magyar kisebbségekről homlokegyenest eltérő megítélése sem akadályozza sem az MKP-t, sem a többi szlovákiai pártot, hogy egyéb területeken hatékonyan, mindkét fél javát szolgálva együttműködjenek. Az együttélés mai, egyáltalán nem felhőtlen, de civilizált gyakorlatát látva talán megkockáztatható, hogy a politológus által liberálisnak aposztrofált stratégia volt a sikeresebb. Hozzátéve persze, hogy akik ezt a stratégiát sikerre vitték, javarészt nem azonosak annak néhai meghirdetőivel.

JEGYZETEK

1. Például Szomolányi, Soňa: Prehistória, zrod a rola aktéra novembra ’89 - VPN. In: Antalová, Ingrid (red.): Verejnosť proti násiliu 1989-1991. Svedectvá a dokumenty. Bratislava, Nadácia Milana Šimečku, 1998, 13-21. p. Szerinte a szlovákiai ellenzék gyengeségének oka abban is keresendő, hogy Csehszlovákiában, szomszédaival szemben, a kommunista rezsim „liberalizálódása” elmaradt. Lásd még Skaloud, Jan: Rozdiely v priebehu normalizácie v Českej a Slovenskej republike a dopady po jej skončení na samostatné štáty. In: Kmeť, Norbert-Marušiak, Juraj (red.): Slovensko a režim normalizácie. Bratislava, Ústav politických vied SAV, é. n.

2. Bock, Ivo-Hänsgen, Sabine-Schlott, Wolfgang: Kultúra a cenzúrán túl. In: Rissmann, Erika (szerk.): Szamizdat. Alternatív kultúrák Kelet- és Közép-Európában 1956-1989. Budapest, Stencil Kiadó-Európai Kulturális Alapítvány, 2004, 116-135. p.

3. A földalatti egyháznak az eddigi ismeretek szerint nem volt befolyása a kisebbségi magyarság körében. A kérdéssel foglalkozó kutató szerint „ennek oka egyértelműen a kisebbségi közeg nagyobb mértékű megfélemlítéséből következő gyöngébb ellenállóképességben kereshető. Az illegális egyházi tevékenységet a hatóságok államellenes szervezkedésnek minősítették és súlyos börtönbüntetéssel »jutalmazták«. Az amúgy

is egyre nagyobb paphiány miatt egy magyar pap, illetve rajta keresztül a magyar hívők sokkal többet veszthettek, mint az ugyanilyen helyzetben lévő szlovák egyházközösség. Valószínűsíthetően ugyanez volt az oka a magyar lelkipásztorok nagyarányú részvételének az állam által szorgalmazott békepapi mozgalomban is. [...] Közös állásfoglalásnak, érdekvédelemnek, egyházon belüli vagy kívüli szerveződésnek nyomát sem találhatja a kutató ebből a korból.” Molnár Imre: A magyar anyanyelvű egyházak helyzete Csehszlovákiában. In: Filep Tamás Gusztáv- Tóth László (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998. I. köt. Budapest, Ister, 1998, 249-250. p.

4. A szlovákiai ellenzékről áttekintést nyújt: Marušiak, Juraj: Nezávislé iniciatívy na Slovensku v rokoch normalizácie. In: Pešek, Jan-Szomolányi, Soňa (red.): November 1989 na Slovensku. Súvislosti, predpoklady a dôsledky. Bratislava, Nadácia Milana Šimečku, Historický ústav Slovenskej akadémie vied a Katedra politológie Filozofickej fakulty Univerzity Komenskčho, é. n., 54-76. p.

5. Külön figyelemre méltó tény, hogy a szlovákiai magyar ellenzéknek mint az országos polgárjogi ellenállás szerves részének feltérképezését mindeddig szinte kizárólag szlovák kutatók vállalták fel. Lásd pl. Marosiak, Juraj: Maďarská menšina v slovenskej politike v rokoch normalizácie. In: Kmeť, Norbert-Marušiak, Juraj (red.): Slovensko a režim normalizácie. I. m. 222-279. p.; Marosiak, Juraj: Nezávislé iniciatívy na Slovensku v rokoch normalizácie. In: Pešek, Jan- Szomolányi, Soňa (red.): November 1989 na Slovensku. Súvislosti, predpoklad a dôsledky. I. m. 54-76. p.

6. A továbbiakban más szerzők gyakorlatához hasonlóan a Jogvédő Bizottság megnevezést használom azokra az időszakokra vonatkozóan is, amikor a bizottság konspirációs okokból egyéb megnevezés alatt bocsátott közre dokumentumokat.

7. A rendszerváltás után született írásaiban Duray Miklós munkatársai közül László Bélát, Balkó Ferencet, Bohák Bélát, Száraz Ferdinándot nevezte meg; másokról, akik maguk szóltak szerepükről a bizottság munkájában, dehonesztálóan