Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Lovász Attila: A magyar sajtó
418 Lovász Attila hogy a megörökölt és átalakított magyar sajtóstruktúra bővíthető, és a szakma nagy fellendülésen mehet át. 1989. november 25-én a Csemadok tanácstermében közel kétszáz újságíró megalakította a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szövetségét, amely 1990-ben kollektív tagja lett az újonnan életre hívott Szlovák Újságíró Szindikátusnak, és ezzel munkáját be is fejezte. A nagy lelkesedést követően jelentkeztek azok a gondok, amelyek egy rövid ideig tartó fellendülési fázis után a folyamatos leépülést sejtették. 1990 elején a sajtó munkatársainak jelentős része számára a fő téma az ideológiai rendszerváltás, a sajtószabadság és a kommunista rezsimmel való szembenézés volt. Senki sem foglalkozott a sajtó tulajdonosi struktúrájával, kevés szó esett a nyomdáktól és a terjesztőktől való függőségről. Emellett a sajtóba visszatértek az 1968 után perifériára szorított, jobbára idősebb újságírók, akik joggal követelték nemcsak helyüket, hanem pozícióikat is a lapoknál és a rádióban. A rendszerváltás után először és egyben utoljára volt jellemző az éppen csak alakulgató piacon az újságírók iránti nagy kereslet az aránylag kis kínálat mellett. A lapok ugyan felvették az 1968 után elbocsátott munkatársakat, hiányoztak viszont a tudósítók, a terepen mozgó toliforgatók, riporterek, hiányoztak a szlovák és akkor még cseh piacon bevethető kollégák, és hiányzott a nyelvtudással felvértezett, müveit publicisták rétege, amely a lapoknak irányt, profilt lett volna képes adni. A szlovák szakmához hasonlóan a szerkesztőségek - és a szerkesztők - menet közben tanultak, az újságírás a kilencvenes évek elején érdekes, de roppant hektikus szakma volt. Emellett a magyar újságírók egy részét felszippantotta a politika vagy a szlovák és a cseh szakma. Kis számban ugyan, de ezek a munkatársak a sajtó hektikus, átalakuló éveiben „hiánycikknek” számítottak. Nem véletlenül használjuk állandóan a szlovák szakmával való összehasonlítást. Annak ellenére, hogy a magyar sajtó munkatársai számára a magyarországi szakma volt a követhető és követendő példa, a szlovákiai magyar újságírást a szlovákiai politikai, gazdasági és jogi környezet alakította olyannyira, hogy a kilencvenes évek közepére a magyarországi szakma — mint referenciakeret — már nem működhetett.2 A szlovákiai magyar sajtóban három fontos központi lap veszítette el szlovák kiadóját. Először az Új Ifjúság, amely korszerűsítésének első fázisát, valamint a Heti Ifire való átnevezését még eltűrte a Smena Kiadóvállalat, de 1990-ben le is mondott a lapról. A magyar diákszervezetek által életre hívott DH-Press volt eleinte a megmentő, később, de már havi rendszerességgel a dunaszerdahelyi Tashy-Agrotrade vállalta a lap gondozását. Hasonló sors érte a Nő című hetilapot is, hiszen a Szlovák Nőszövetség Živena Kiadóvállalata lemondott róla. 1991 októberében a szerkesztők a DH-Press szárnyai alatt újraindították a lapot, 1992-ben pedig a Magyar Asszonyok Ligája elnevezésű polgári társulás vette át az akkorra már csak kéthetente jelentkező lapot, de a folyamatos megjelenést biztosítani nem tudta. 1994-ben végül a Világi Oszkár által alapított Loar Kft. vette át a lapot, azóta Dunaszerdahelyen jelenik meg Új Nő címmel havi női magazinként. A legnagyobb csapást minden bizonnyal az Obzor Kiadóvállalat döntése jelentette: a Csemadok tulajdonában levő Hét (1991-től A Hét) kiadásáról mondott le. Az első pillanatban a veszély nem látszott, hiszen a lapgazda a Csemadok volt, és képes volt a lap folyamatos megjelenését biztosítani (a Csemadok OV Hont Kiadója révén). 1995-re viszont elfogytak a források, a Csemadok intézményes bázisa is válságba került, így az Ivan Hudec által vezetett kulturális tárca közvetlen támogatásokat megszüntető gyakorlatát3 a lap nem élte túl, s 1995 áprilisában megszűnt. 3. AZ ÚJ SZÓ HEGEMÓNIÁJA ÉS AZ ELLENLÉPÉSEK Az Új Szó 1989-ig a szlovákiai magyar újságírók számára a karrier csúcsa, a sajtóstruktúrában pedig a szlovák Pravda után a második legfontosabb lap volt. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának sajtóorgánuma
