Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Sándor Elenoóra: A rendszerváltás magyar szemmel
40 Sándor Eleonóra sonló eredmények születtek: az Együttélés- MKDM koalíció a szavazatok 7,4, az MPP 2,29 százalékát kapta, és nem jutott be a parlamentbe. A későbbi választásokon a releváns kisebbségi magyar pártok már közös koalícióban, illetve egy pártba egyesülve indultak, így az eszmeáramlatok súlyának számszerűsítésére nincs mód. Ha azonban a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének szemszögéből, méghozzá nemcsak a pozitív eredményeket, hanem a durva jogmegvonási kísérletek kivédését is számba véve tesszük mérlegre a stratégiákat, a korszak képe már nem ennyire egyértelmű. Az 1990-1992-es választási időszak, amikor az FMK részt vett a kormányzásban, a szlovák önállósulási törekvések felerősödése, a VPN felbomlása miatt rendkívül nehéz politikai időszak volt az ország életében, amikor a politikai elitek energiáit a csehszlovák föderációról zajló viták kötötték le. A magyarok számára ezek az évek elsősorban a szlovákiai nyelvtörvény és a termőföld restitúciója kapcsán fellángolt ellentétek miatt emlékezetesek. Az FMK kormányzati teljesítménye apró részeredményekben, a nyelvtörvény vonatkozásában pedig inkább a legrosszabb alternatíva, a teljes jogmegvonás kivédésében mutatható ki. Ugyanakkor mind az itt tárgyalt, az első szabad választásokig (1990) terjedő, mind az 1990-1992-es választási időszakra igaz, hogy az Együttélés és részben az MKDM kisebbségi kérdésekben türelmetlenebb politizálása jótékonyan hatott az FMK-ra is. Arra kényszerítette, hogy a kormánykoalíción belül újra és újra megpróbálja kitapogatni a tűréshatárt, s ne tegye félre politikai megfontolásokból a kényes ügyeket sem. A nemzetközi szervezetek pedig a Cseh-Szlovákiában is hangosan jelentkező kisebbségek hatására megkezdték azoknak a jogi és politikai dokumentumoknak az előkészítését, amelyeket ma már joggal használ hivatkozási alapként a szlovákiai magyarság képviselete. Az egymásra hatás persze kölcsönös volt. Amikor 1993- ban a Szlovákia hivatalos nyelvéről szóló törvény vitája az alkotmányos válság szélére sodorta az országot, az FMK győzte meg az MKDM és az Együttélés parlamenti képviselőinek egy részét a kompromisszumkötés szükségességéről. Az időben előreszaladva azonban mára bizonyítottnak tekinthető, hogy a magyar kisebbség számára életbevágóan fontos törvények, pozitív kormányzati politikák azokhoz az időszakokhoz köthetők, amikor a magyar párt az együttműködés stratégiáját választotta - annak minden velejárójával: kompromisszumokkal, időleges meghátrálásokkal, taktikázásokkal, alkukkal - a nonnális politizálás minden olyan szeplőjével együtt, amely 1989—1992- ben sokak számára még elfogadhatatlan volt. A kormánypártokkal való együttműködés, illetve a kormányzati szerepvállalás eredménye a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának ratifikálása, a kisebbségi nyelvekről, a magyar egyetemről, a kisebbségek lakta községek megnevezéséről szóló törvény, hogy csak néhányat említsünk. Más esetekben az nyert bizonyítást, hogy egy többé-kevésbé normálisan működő demokráciában nem feltétlenül szükséges az általánosan elismert szabadságjogok mindegyikéhez, mint például a sajtó- vagy a szólásszabadság, hozzáfűzni egy „kisebbségi klauzulát” - azok önmagukban is garantálják e jogok bármilyen nyelven való gyakorlását. Az 1989-1990-ben sokak által megfogalmazott vágy, a „magyar egység” intézményi formát öltött, amikor a külső körülmények - a koalíciókötést meggátoló választási törvény - nyomása alatt 1998-ban létrejött a Magyar Koalíció Pártja. Az „ideológiamentességet” azonban ez a párt feladta, és tagsága, sőt parlamenti képviselete változatos nézeteitől függetlenül konzervatív néppártként határozza meg önmagát, egyensúlyozva a „tiszta” politikai pártot az érdekvédelmi csoporttól elválasztó vékony határvonalon. A rendszerváltást megelőző évekre is jellemző magyar-szlovák kölcsönös bizalmatlanság természetesen nem tűnt el, s nem is tűnik el egyhamar nyomtalanul, a két nemzet történelemfelfogása sem sokban közeledett egymáshoz. Egy hosszú és nehéz tanulási folyamat eredményeképpen, amelynek a rendszerváltás valamennyi szereplője részese volt, a politikusok és a közvélemény más formálói megtanulták kezelni az ellentéteket. Ennek köszönhetően ma már nemcsak az Osztrák- Magyar Monarchia kisebbségpolitikájának, netán az első világháborút lezáró
