Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Sándor Elenoóra: A rendszerváltás magyar szemmel
38 Sándor Eleonóra tének az adott intézményi keretek közötti javítására.81 A pártoknak a szlovákiai magyarok rendszerváltás előtt is létezett egyetlen tömegszervezetével, a Csemadokkal kialakított viszonya már némileg eltérő jellegű probléma volt. Inkább szolgálhat a múlthoz való viszony, semmint a jövőre vonatkozó elképzelések illusztrálására. A Csemadok különleges pozíciója abból adódott, hogy bár az ötvenes évek elején kijelölt szerepe - miszerint küldetése a kommunista párt politikájának népszerűsítése a magyar kisebbség körében - hivatalosan tulajdonképpen 1989-ig változatlan maradt, ha korlátozottan is, de fokozatosan kultúraépítő és érdekvédelmi feladatokat is kezdett ellátni, 1968-ban pedig kifejezetten az érdekvédelmi funkció került tevékenysége előterébe. A husáki normalizáció két évtizede alatt a párt ismét szorosabb ellenőrzés alá vonta, és kizárta azon társadalmi szervezetből (a Nemzeti Frontból), amelynek joga volt jelölteket javasolni a különböző választási listákra. A szinte minden magyar településen működő alapszervezetek azonban - a cenzúra szabta korlátok között - igyekeztek továbbra is hasznos kulturális tevékenységet kifejteni. A nyolcvanas évek második felében pedig már a Csemadok közép- és legmagasabb szintű fórumain is egyre szaporodtak a rendszer kisebbségpolitikáját bíráló, illetve a vezetéstől az érdekvédelmi funkciók felvállalását követelő megnyilvánulások. Ezzel párhuzamosan azonban egy ellentétes irányú mozgás is megkezdődött a Csemadokban: azok a szakmai társulások, klubok, amelyek kényszerből, tevékenységük legalizálása érdekében működtek a Csemadok égisze alatt, egyre szűkebbnek éreztéjc saját mozgásterüket. 1989-ben a Csemadok válaszút elé került: döntenie kellett, hogy kulturális vagy érdekvédelmi szervezetként, esetleg politikai pártként kívánja-e folytatni a munkáját. A már létező szervezeti háttér bizonyára jó starthelyzetet jelentett volna egy induló politikai párt számára, de jelenthette volna egyben tömegszervezetként való megszűnését is. A Csemadok Központi Bizottsága 1989. december 6-i, majd Elnöksége 1990. január 5—6-i határozatai valamiféle középút kereséséről tanúskodnak: a párttá alakulást ugyan mindkét testület elvetette, de a tevékenység kulturális területre való leszűkítését ugyancsak. Az 1989. december 6-i programnyilatkozat szerint a Csemadok társadalmi szervezet, amely felvállalja a magyar kisebbség érdekeinek képviseletét; januárban kulturális, érdekvédelmi és társadalmi szövetségként határozzák meg a szervezetet. Az identitászavar nem csak a nyilatkozatokban mutatkozott meg. A Csemadok vezetői nem akarták feladni a közvetlen politizálás jogát sem, amelytől a kommunizmus idején húsz évig meg voltak fosztva. 1989 decemberében például tárgyalásokat kezdeményeztek a szlovák miniszterelnökkel, Pavol Hrivnákkal egy magyar miniszterelnök-helyettes kinevezéséről, illetve Rudolf Schuster házelnökkel egy parlamenti kisebbségi bizottság létrehozásáról. Később valóban a Csemadok által jelölt személy, Varga Sándor lett a kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes, de persze nem Hrivnáknak köszönhetően, aki a Csemadok vezetőinek látogatásakor már bukott politikusnak számított, s hamarosan távozni is kényszerült a posztjáról. A kisebbségi bizottságot szintén a szlovák parlament már átalakult vezetése hozta létre 1990 áprilisában - megalakulásakor a Rudolf Schuster által a szervezéssel megbízott Nagy Kázmér már rég lemondott a mandátumáról. A „politikamentesen politizálni” elgondolásba illeszkedik a Csemadok elnökének, Sidó Zoltánnak a szövetségi parlamentben is előterjesztett javaslata a választási törvénnyel kapcsolatban, amelyről fentebb már szó esett, hogy tudniillik ne csak politikai pártok, hanem társadalmi szervezetek is állíthassanak jelöltlistákat. Mindezek a lépések nem tanúskodtak politikai éleslátásról. Felmerült olyan elképzelés is, hogy a Csemadok egyfajta „csúcsszerve” legyen a szlovákiai magyarságnak. A pozsonyi városi szervezet egyenesen arra tett javaslatot, hogy a parlament törvénnyel rendelkezzen a Csemadok kiemelt szerepéről. A formálódó politikai mozgalmak nem fogadták megértéssel ezeket a törekvéseket. Az FMK egyrészt illegitimnek tartotta a Csemadok
