Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Sándor Elenoóra: A rendszerváltás magyar szemmel
A rendszerváltás magyar szemmel 37 merte. A megoldás egyik lehetőségét a nyitrai Pedagógiai Főiskola vezetésének elképzelése villantotta fel. A Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (CSMPSZ) januári nyitrai alakuló közgyűlésén felszólaló Jozef Pastier dékán ismertette a főiskola tudományegyetemmé alakításának tervezetét, amelynek önálló magyar kara is lenne. Ennek megvalósításához kérte a magyar pedagógusok támogatását.75 Ezzel egy időben azonban felvetődött az önálló magyar egyetem létrehozásának gondolata is, amely a fent említett törvénykezdeményezésben megfogalmazódott. Benyújtásakor már a szövetségi parlament előtt volt az új felsőoktatási törvény alapelveinek tervezete, s tényként lehetett elkönyvelni, hogy az oktatásügy mint olyan nem maradhat szövetségi hatáskörben; ugyancsak része volt a tervezetnek a főiskolai típusú oktatás egyetemi oktatással való helyettesítése. Ez pedig minimálisan két kar kialakítását követelte meg. Több visszaemlékező szerint ez a helyzet indokolta, hogy az előterjesztők haladék és alaposabb politikai előkészítés nélkül benyújtották a javaslatot, abból indulva ki, hogy a szlovák törvényhozásban elfogadásának esélyei még csekélyebbek lesznek, mint Prágában.76 Mivel az előzetes egyeztetések során a VPN támogatását nem sikerült megnyerni, az előterjesztés prágai sorsa is könnyen megjósolható volt. Az egyetemalapítási törvény végül csak a bizottsági tárgyalásig jutott el, a parlament plenáris ülése már nem szavazott róla.77 Ezért lezáratlan ügyként a választási kampány egyik központi témájává vált. Az FMK megpróbált ez ügyben árnyaltabban állást foglalni (az egyetemalapítás indokoltságát nem kérdőjelezve meg, csak a törvényelőterjesztés módját és időzítését bírálta), de a választásokig nem tudta lemosni magáról az önálló magyar egyetem megbuktatójának vádját. Nem tudta az „egyetem vagy semmi” típusú kérdésfeltevést visszaterelni a pedagógushiány gondjának megoldásához, nem adott a közvéleménynek egyértelmű és világos választ arra, miért nem tartotta ésszerűnek felvállalni a konfliktust egy eleve vesztesnek tudott ügy érdekében. Nem sikerült ez annak ellenére sem, hogy a kisebbségi társadalom ez ügyben meghatározónak vélt csoportjai sem képviseltek egységes álláspontot. „A főiskola ügyében a szövetségen belül eltérnek a vélemények. A szóvivők egyetértenek abban, hogy legyen, ám nem mindegy, hogyan történjék a létrehozása. Én úgy gondolom, hogy á komáromi főiskolát és a nyitrai magyar kar helyzetét egyaránt komolyan kell venni” - nyilatkozta a pedagógusszövetség egyik vezetője.78 Az előterjesztést megelőző egyeztetések során egyetemi tanárok részéről szakmai ellenvetések is megfogalmazódtak a tervezett komáromi oktatás kapcsán, de ezek nem kerültek nyilvánosságra. „Úgy tették fel sokszor és sok helyütt a kérdést, ahogy annak idején Petőfi Sándor is kérdezte: rabok legyünk, vagy szabadok? Erre természetszerűleg senki nem mondta azt, hogy ő rab akar lenni. Amikor úgy teszik fel a kérdést, hogy ki az, aki nem akar magyar egyetemet, akkor nincs tisztességes ember, aki azt mondaná, hogy nem akar” - jellemezte a kérdés politikai kezelését egy pedagógus-politikus. A törvénytervezet támogatói az előterjesztés időzítésével kapcsolatos kifogásokra viszont nem ok nélkül válaszolták, hogy aligha lehet egy-egy kisebbségi követelés felvetésének megfelelő időpontját meghatározni, ha a többségi társadalom egy jelentős része azt minden időben elfogadhatatlannak fogja tartani.79 Fontos eleme volt az egyetemalapításról folyó vitának (és nem csak annak) a magyar közösségen belül az arra való hivatkozás, hogy egy félmilliós kisebbségnek „joga van” a saját egyetemhez. Mint ismeretes, 1990-ben még nem létezett az Európai Együttműködési és Biztonsági Értekezlet politikai nyilatkozatain (illetve az ENSZ egyezségokmányainak diszkriminációt tiltó passzusain) kívül a kisebbségi jogokkal foglalkozó dokumentum, sőt még el sem kezdődtek a jogalkotási előkészületek. A 20. század kilencvenes éveinek végéig a nemzetközi szervezetek által elfogadott ajánlások, nyilatkozatok, szerződések egyike sem deklarálta végül jogként az anyanyelvi felsőoktatást.80 A magyar közösség ennek ellenére elfogadta ezt az érvelést, s szinte sértődöttség fogadta a szlovák kormány választások utáni igyekezetét a magyar pedagógusképzés helyze
