Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Tuba Lajos: Környezetvédelem
378 Tuba Lajos vák Villamos Művektől nem kapta meg a munkájához szükséges alapanyagokat, a kritikus álláspontot képviselő tagjai ellen pedig agresszív sajtókampány folyt. A bizottság jelentése szerint két kivételtől eltekintve az erőmű eleget tehet a biztonsági követelményeknek. Az osztrák szakértők főként a reaktorburkot nukleáris baleset esetén helyettesítő gázelnyelető-rendszerben nem bíznak. A3, és 4. blokk konzerválása 2001 óta folyik. A befejezésükről szóló vitát a kormány 2000- ben azzal zárta le, hogy az akkor 40 milliárd koronára becsült beruházásba nem lehet közpénzeket bevonni. A Szlovák Villamos Müvek 2003-ban meghirdetett privatizációs pályázata során felvetődött, hogy ha az új tulajdonos a céget az atomerőművekkel együtt vásárolja meg, esetleg újra megnyitja a 3. és a 4. blokk befejezésének kérdését. Az atomerőmű működését hivatalosan figyelemmel kísérő Központi Atomerőmű Felügyeletjelentése szerint a mohi atomerőműben 2001- ben 62 bejelentési kötelezettség alá eső esemény történt. Ez több mint a Jaslovské Bohunice-i atomerőműben, de még nem haladja meg a normálisnak tekintett szintet. Például az első blokknál egyszer sem kellett vészleállítást alkalmazni, amit világviszonylatban is kiváló eredményként értékelnek. A második blokknál a 400 kV-os távvezeték kiesése miatt egyszer kellett ilyenhez folyamodni. 2001-ben, kétéves próbaüzem után Mohiban üzembe helyezték az alacsony és közepes radioaktivitású hulladékok tárolóját. 2002-ben 38 bejelentési kötelezettség alá eső esemény történt, de ezek közül csak egyet minősítettek a nemzetközi skála szerint. Ebben az esetben a leállított reaktor nyomáspróbája során megsérült az egyik vezeték. 4.3. A szovjet hadsereg által hátrahagyott környezetszennyezés A szovjet hadsereg 1990-es távozása után az addig általuk használt 18 objektum környékén súlyos környezetszennyezést állapítottak meg. Ezek eltávolításának költségeit 1991-ben 931,5 millió koronára becsülték. Dél-Szlovákiában ez 7 helyszínt érintett. Komárom környékén az ott állomásozó szovjet csapatok Nemšová után a második legnagyobb kiterjedésű szennyezést okozták. A komáromi ún. Öreg- és Új erdőben, a madari lőtér alatt és az izsai telepükön olajszármazékokkal és nehézfémekkel szennyezték a talajvizet 64 millió korona kárt okozva ezzel. Az Érsekújvár közelében Udvard környékén hátrahagyott olajszennyezéssel 20 millió korona, a párkányi és nánai kaszárnyák, illetve a garamkövesdi lőtér környékén tapasztalt súlyos talajvízszennyezéssel 9 millió korona kárt okoztak. Közép-Szlovákiában a lesti katonai gyakorlótéren 15 helyen szennyezték el olajszármazékokkal a talajvizet, Rimaszombat környékén az olajszennyezésen kívül Osgyánban a mezőgazdasági telepük szerves szennyezése jelentett problémát. Jolsva környékén a városi kaszárnyán kívül a gömörhorkai lőtéren, illetve a harkácsi, inámi és kövi gyakolótéren hagytak hátra nagy mennyiségű szemetet. Rozsnyó környékén a városi kaszárnyában, a gépkocsitelepen, a berzétei lőtéren, illetve a Szilicei-fennsík hét helyszínén kellett felszámolni a hátrahagyott szennyezést. IRODALOM Bohuš, Peter-Miklós László-Klinda, Jozef: Environmentálna regionalizácia Slovenskej republiky. Bratislava, MŽP SR, 2002. Klinda Jozef et al. : Správa o stave životného prostredia MŽP SR 1990-1991, 1996, 1998, 2001, 2002. Moser Miklós-Pálmai György: A környezetvédelem alapjai. Budapest, Tankönyvkiadó, 1984. Zágoni Miklós: Johannesburg (Rió+10), Népszabadság, 2002, augusztus 24.
