Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Tuba Lajos: Környezetvédelem
Környezetvédelem 377 /ek és a Vízgazdálkodási Vállalat végül 2001- )en megegyezett egymással, azóta a vízlépcső eörüli pénzügyi feszültségek mérséklődtek. Az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján elnondhatjuk, hogy az 1992-es befejezéssel kap;solatban annak idején a vizekről szóló törvény írtelmében a Pozsony-kömyéki Kömyezetvéielmi Hivatal által megfogalmazott 19 feltétel eljesítésével kapcsolatos műszaki intézkedések ó része kedvező hatású volt, és kiküszöbölte az ;redeti megoldásból szánnazó fenyegetettséget, különösen érvényes ez a körtvélyesi víztározóa, amelyben a vízterelő gátak és a mesterséges ;ziget által alkotott rendszer úgy módosította a /ízáramlást, hogy végül még a töltéshez legközelebbi szemeti vízmű sem szennyeződött el. Rosszabb a helyzet a mellékágrendszerben, innék a vízpótlását a Doborgaz melletti zsili>en keresztül biztosítják. A vízlépcső 1992-es deiglenes működési szabályzata értelmében :zen keresztül mindig a Duna vízhozamának ötzenedét kellett volna beengedni, hogy a mellékigák vízjárása ily módon kövesse a természetes ezsimet. Ez azonban - ellentétben a Szigetközzel - soha nem valósult meg. Ezt követően a zízlépcső üzemeltetője azt ígérte, hogy rendszees mesterséges elárasztásokkal javítja az ágendszer vízellátását. Már ez is komoly visszaépést jelentett, mivel a mesterséges elárasztásíál gondosan vigyáztak, hogy a víz ne lépjen ki tz ágak medréből. Végül azonban különféle íyomások hatására (állami erdészet, vadászok, befolyásos üdülőtulajdonosok) többször is megörtént, hogy a május idejére tervezett mesterséges elárasztásra sem került sor. Ennek követceztében a vízlépcső üzembe helyezése óta az igrendszer csak egyszer került víz alá, a 2002. lugusztusi árvíz idején. Az ártéri természet életcörülményeinek alapvető megváltoztatása a fama és a flóra átalakulásának folyamatát indítota be a területen. A rendszeres elöntéshez és vizenyős élettérhez kötődő fajok fokozatosan /isszaszorulnak, a szárazabb életkörülményekíez kötődő fajok pedig gyakoribbá válnak. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a gyakran a Duna szárazföldi deltájának is nevezett szigetközi-csallóközi mellékágrendszer ;zámára a továbbra is lezáratlan vízlépcsővitának egyetlen használható megoldása van. A régi mederben néhány fenékgáttal felduzzasztani a vizet, és újra kinyitni a mellékágakat. Ezzel kapcsolatban mindkét országban születtek részletes javaslatok, ezek megvalósítására azonban egyelőre egyik oldalon sincs meg a megfelelő politikai szándék. A leginkább látványos javaslat alapgondolata mindkét oldalon közös: a fenékküszöbökkel felszabdalt Öreg-Duna közt úgy kinyitni az ágakat, hogy az új, kis hajókkal hajózható „főmeder” a nagyobb ágakban egyik országból a másikba kanyarogjon. Nem szabad még megfeledkezni arról sem, hogy a vízlépcsőrendszer egészen Párkányig a teljes Duna-szakaszt érinti. A Bős-Párkány szakaszon végig gondot jelent, hogy a töltés mentén földalatti résfalat építettek ki, amely tovább rontotta a talajvíz-áramlási viszonyokat (szikesedés). Kifejezetten veszélyes helyzet alakult ki a Bős-Kulcsod szakaszon. Itt a vízlépcsőrendszer keretében azzal számoltak, hogy a nagymarosi tároló részeként a Duna vízszintje legalább öt méterrel alacsonyabban lesz az eredetinél. Erre hivatkozva évekig elhanyagolták az árvízvédelmi töltés erősítését. Ez 2002 augusztusában az árvíz idején rendkívül veszélyes helyzetet eredményezett. Sajnos, a helyzet ebben a tekintetben továbbra sem megnyugtató. A szlovák kormány a 2004-es állami költségvetésben sem biztosította a töltés további megerősítésének anyagi fedezetét. 4.2. A mohi atomerőmű üzembe helyezése Mohiban a Szlovák Villamos Művek eredetileg négy WER 440-es típusú atomerőműblokkot épített, a munkákat azonban 1994-ben felfüggesztette. Az első két blokkot végül az eredetihez képest sokkal modernebb biztonsági rendszerrel ellátva 1998-ban, illetve 2000-ben helyezte üzembe, az eredetileg tervezett 28 milliárd korona helyett 33,9 milliárd koronás költséggel. Az üzembe helyezést nagy konfliktusok kísérték. Több hazai környezetvédelmi szervezet és az osztrák kormány kampányának eredményeként 1998-ban egy osztrák bizottság vizsgálta meg az 1. reaktor biztonságát. A környezetvédők állítása szerint a bizottság a Szlo
