Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Tuba Lajos: Környezetvédelem
Környezetvédelem 373 Kovácspataki-dombok A területet 1966-ban nyilvánították védetté Garamkövesd és Helemba község kataszteri területén a Burda-erdőkomplexumban. A Burda andezites vulkanikus kőzetekből áll, melyeket vulkanikus por, hamu, homok és sziklatömbök alkotnak. Csicsói-holtág A Csallóköz legérintetlenebb és természettudományi szempontból legértékesebb helye. A tó mélysége 3, helyenként eléri a 7,5 métert, a vízfelszín nagysága 79,87 ha, a védőövezet kiterjedése 55,25 hektár. Partja kis félszigetekkel és öblökkel tagolt. A védelem célja a növények és állatok eredeti társulásainak védelme, melyek a dunai ártéri erdők jellemző biotópjainak maradványai. Legfontosabb feladat a madárvilág védelme. Rétisasok szigete A Bős melletti Duna-ágak egýik szigete, a rétisasok fészekhelye. Tőkési-ág A 25 km hosszú Tőkési-ágat a vele párhuzamosan folyó Kis-Dunából szivárgó víz táplálja. A terület páratlanságát a jellegzetes ártéri fűz- és nyárfaerdők, gazdag mocsári és vízinövényzetek adják. 68 vízi és mocsári madárfaj fészkel itt. A Tőkési-ág nevezetessége az édesvízi szivacsállatkák jelenléte, melyek a víz tisztaságának mértékét mutatják, ezek csak itt fordulnak elő Európában. Marcelházi homokbuckák A 4,5 hektáros terület értékét a homokkedvelő növényzet és melegkedvelő rovarok képezik. Nagylél-sziget A 9,14 hektáros védett terület a Dunai ártéri erdők tájvédelmi körzeten belül található, a Duna és annak holtága közt alakult ki, területének nagy része az ártérben található. A védelem célja az ártéri erdők maradványainak megőrzése. A terület másik érdekessége a Túzokos védett terület, amelyet azonban 1996-ban az eredeti 5658 hektárról 901 hektárra csökkentettek. Somoskő A védett terület a szlovák-magyar határon terül el a Cseres-hegység tájvédelmi körzeten belül, elsősorban az 5-6 szöges elválású bazaltömlés és kőtenger védelmét szolgálja. 3. HÁLÓZATOK A környezetvédelem hatásos formájává a kilencvenes évek során az egységes elvek szerint menedzselt és törvényileg szabályozott hálózatok kialakítása vált. 3.1. Az Ökológiai Stabilitás Területi Rendszere (ÚZES) 1992-ben egy kormányhatározattal az ökológiai stabilitás területi rendszere a területtervezés kötelező részévé vált. A módszer lényege, hogy meghatározza azokat az intézkedéseket, amelyekkel biztosítható az állat- és növényvilág minimális igényeinek kielégítése. Ilyen céllal országos, regionális és helyi koncepciók készültek. Az országos koncepció 87 különleges helyzetű biocentrumot jelölt ki, amelyek közül több Dél-Szlovákiában található. A legmagasabb, bioszferikus kategóriába ugyan csak a Bélai-Tátra került, viszont a következő, provinciális kategóriában már megtalálható a Murányi-fennsík, a Szádelői-fennsík és a Kovácspataki-dombok. A hierarchiában ezt követő szupraregionális kategóriában kapott helyet a Csicsói-holtág, az Apáli-erdősztyep (Komárom mellett), a Csenkei-erdősztyep (Muzsla mellett), a Párisi mocsarak, a Kurinc (Rimaszombat közelében), a Pogányvár (Ajnácskő mellett) és a Latorca ártere. A növény- és állatvilág fő vándorlási útjai mentén biokorridorokat jelöltek ki. A fő biokorridorok közé tartozik a Duna, az Alsó-Vág, az Alsó-Garam, a Latorca és a Kovácspataki-dombok. Az ökológiai stabilitás szempontjából a regrosszabb helyzetet a Duna-
