Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Sándor Elenoóra: A rendszerváltás magyar szemmel
36 Sándor Eleonóra zásának”, „jó alap az első szabad választások megtartásához”.69 Ezt kérdőjelezte meg alapjaiban a vitában elsőként és egymást követően, összehangoltan felszólaló Sidó Zoltán, Popély Gyula, Duray Miklós, majd Vitéz Erika.70 Sidó Zoltán minden megszorítást, tehát a választási küszöböt is „nem demokratikusnak” minősített, amelyet „a demokrácia és a jogállamiság érdekében” el kellene törölni. Szorgalmazta, hogy a választásokon ne csak politikai pártok, de társadalmi szervezetek is indíthassanak jelölteket. Popély Gyula ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy a választási küszöb már önmagában is demokráciaellenes, s különösen negatívak annak nemzetiségpolitikai vetületei. A klauzula, állította, eleve megfosztja a nemzeti kisebbségek pártjait és mozgalmait a mandátumszerzés esélyétől. Ezért javasolta az 5 százalékos küszöb törlését és az arányos képviselet elvéhez való szigorú ragaszkodást. „Ha ezt megengedhetetlennek tartanák, fontolják meg legalább, tisztelt képviselők, annak lehetőségét, hogy a 42. paragrafusban található szóban forgó korlátozás ne vonatkozzon a nemzeti kisebbségek pártjaira és mozgalmaira” - hangzott a javaslat azzal a kommentárral, hogy a párttörvény ugyan nem zárja ki a politikai pártok, mozgalmak nemzetiségi, kisebbségi alapon történő szervezését, de egy másik törvény gondoskodik arról, hogy az ilyen pártok jelöltjei ne kerülhessenek be a legfelsőbb törvényhozó testületbe. Duray Miklós azt állította felszólalásában, hogy az előterjesztett törvényjavaslat alapján egy újfajta totalitárius rendszer jön létre, s a választások egyáltalán nem lesznek demokratikusak. Rámutatott, hogy véleménye szerint a javaslat alkotmányellenes, mert nem biztosítja a kisebbségek arányos képviseletét, sőt „kifejezetten a kisebbségek ellen irányul”. 0 is a választási küszöb eltörlését javasolta a kisebbségi pártok esetében.71 Az FMK nevében felszólaló Sándor Eleonóra egyetértett azzal, hogy a törvény nem kezeli megfelelőképpen a kisebbségek politikai képviseletét, és az új, legitim parlamentnek viszsza kell térnie ehhez a kérdéshez. Az időszűkére való tekintettel, hogy a kitűzött időpontban meg lehessen tartani a választásokat, az FMK megszavazza a javaslatot. Ezzel az FMK nem csatlakozott ahhoz a véleményhez, hogy a törvényjavaslat alapjaiban antidemokratikus és szándékosan kisebbségellenes. Az az elképzelés pedig, hogy választási listákat nem politikai pártként bejegyzett szervezetek is állíthassanak, alapvetően idegen volt az FMK felfogásától a kívánatos demokratikus rendről. A törvényt ellenző felszólalóknak abban a tekintetben tökéletesen igazuk volt, hogy 1990 februárjában még hatályos volt a 144/1968. számú alkotmánytörvény, amelynek 2. cikke rendelkezett négy (a zárójelbe tett ruszinokkal együtt öt) meghatározott kisebbség arányos jelenlétéről a választott testületekben. A hogyan kérdése a kommunisták számára nem volt igazi kérdés, hiszen a pártállamban a szó valódi értelmében választott testületek nem léteztek.72 Eszközöket viszont a számarányos képviselet biztosításához az idézett parlamenti képviselők sem tudtak rendelni. Az előterjesztett indítvány a kisebbségi pártok és mozgalmak mandátumszerzésének megkönnyítését célozta ugyan - miközben nem próbálta meg definiálni az ilyen pártokat, így eleve kérdéses volt a végrehajthatósága -, de nem az alkotmánytörvényben feltételezett számarányos képviseletet. A szóban forgó alkotmánytörvény ráadásul nem sorolta az elismert kisebbségek közé a romákat, így rájuk eleve lehetetlen lett volna alkalmazni a választási törvény kedvezményeit. Az FMK ekkor tehát nem tudott megoldást kínálni a speciális kisebbségi parlamenti jelenlét biztosítására, az Együttélés pedig nem tudott jó, végrehajtható megoldást felmutatni.73 És nem utolsósorban nem tudott indítványához jelentősebb parlamenti támogatást szerezni. Sok tekintetben hasonló módon alakult a Jókai Mór Egyetem megalapítása körüli vita. Az egyetemalapításról szóló, három paragrafusból álló törvényjavaslatot 1990. február 9-én nyújtotta be a Szövetségi Gyűlésnek Sidó Zoltán, Popély Gyula és Duray Miklós. A javaslat egy akkor égető problémára, a magyar iskolákban uralkodó és mélyülő pedagógushiányra próbált megoldást keresni.74 Azt, hogy a magyar pedagógushiány létező és komoly gond, a szlovák kormányzat is elis
